Az életvédelem a Bioetika része, univerzális érték. Minden öntudatos élőlény érdeke az erőszakmentesség. Ez elsősorban a fajtársak közötti segítőkészségben nyilvánul meg.
Vitatott, hogy
- egy magzat mikortól tekinthető önállóan élőnek,
- az anya vagy a magzat élethez való joga milyen viszonyban vannak
- mi számít élőnek
Az élet a vallásos filozófiákban[]
Az embernek, mint fizikai testtel rendelkező anyagi-szellemi létezőnek a puszta élete a legnagyobb értéke. Az emberi életet elvenni alapvetően senkinek sincs joga. A vallások az élet adásának képességét, és ebből eredően visszavételének9jogát Istennek tartják fenn. A hindu Védák szerint az ember – mint minden más létező – az Egy differenciálódásának következtében jött létre, személyisége az istenség része, ezért az emberi életszent és sérthetetlen (Küng –Stietencron, 1999, 106). A buddhista kozmológia azt tanítja, hogy az élet minden formája elvben egyenlő értékű. Ez a szemlélet a hindu vallásból átvett reinkarnáció tanából ered. Az életformák egyenértékűségéből következik a buddhista-etika legelső elve és erkölcsi eszménye: a nem-ártás, mások és önmagunk életének, tehát minden életnek óvása (Küng – Bechert, 1997, 35). A zsidó-keresztény Biblia a mózesi ötödik parancsban rögzíti az emberi élet feltétlen védelmének elvét (Kiv 20,13). A kínai vallás és filozófia nagymestere, Konfucius a „Beszélgetések és mondások” c. könyvében így ír az emberi kapcsolatok alaptörvényéről: „Amit magadnak nem kívánsz, másokkal se tedd meg” (Küng – Ching, 2000, 87). Az iszlám (minden látszat ellenére) védi az életet: a Korán az emberi akarat szabadságát és a tettek Isten előtti felelősségét hirdeti. Allah pedig maga a könyörületesség és a szeretet (Küng –Ess, 1998, 111-123).