aNincs szerkesztési összefoglaló Címke: sourceedit |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: sourceedit |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | A '''zseton''' [[fizetőeszköz]] (ritkábban a bárca és különösen telefonérmére a tantusz szó is használatos) korlátozott forgalomképességű, legtöbbször magánkiadású érmeszerű tárgy, amelyet pénz helyett használnak. A legfontosabb eltérés a törvényes fizetőeszközökhöz (vagyis a pénzhez) képest a zsetonok forgalomképessége, a [[pénz]]t ugyanis a kibocsátó joghatóságán belül gyakorlatilag korlátozás nélkül kötelező elfogadni. A határ a kettő között nem mindig éles: egyes magánkiadású zsetonok később a pénzekéhez mérhető forgalomképességre tettek szert. A zsetonokkal a numizmatika határtudománya, az exonumia foglalkozik. |
+ | A '''zseton''' [[fizetőeszköz]] (ritkábban a bárca és különösen telefonérmére a tantusz szó is használatos) korlátozott forgalomképességű, legtöbbször magánkiadású érmeszerű tárgy, amelyet pénz helyett használnak. A legfontosabb eltérés a törvényes fizetőeszközökhöz (vagyis a pénzhez) képest a zsetonok forgalomképessége, a [[pénz]]t ugyanis a kibocsátó joghatóságán belül gyakorlatilag korlátozás nélkül kötelező elfogadni. A határ a kettő között nem mindig éles: egyes magánkiadású zsetonok később a pénzekéhez mérhető forgalomképességre tettek szert. A zsetonokkal a numizmatika határtudománya, az exonumia foglalkozik. A papír alapú formája a [[csekk]]. |
Anyaguk sokszor kevésbé értékes és nem annyira strapabíró, mint a pénzérméké: lehet fém (réz, ón, alumínium, illetve ezek ötvözetei), műanyag, esetleg bőr vagy akár cserép. |
Anyaguk sokszor kevésbé értékes és nem annyira strapabíró, mint a pénzérméké: lehet fém (réz, ón, alumínium, illetve ezek ötvözetei), műanyag, esetleg bőr vagy akár cserép. |
||
A lap 2015. augusztus 21., 03:37-kori változata
A zseton fizetőeszköz (ritkábban a bárca és különösen telefonérmére a tantusz szó is használatos) korlátozott forgalomképességű, legtöbbször magánkiadású érmeszerű tárgy, amelyet pénz helyett használnak. A legfontosabb eltérés a törvényes fizetőeszközökhöz (vagyis a pénzhez) képest a zsetonok forgalomképessége, a pénzt ugyanis a kibocsátó joghatóságán belül gyakorlatilag korlátozás nélkül kötelező elfogadni. A határ a kettő között nem mindig éles: egyes magánkiadású zsetonok később a pénzekéhez mérhető forgalomképességre tettek szert. A zsetonokkal a numizmatika határtudománya, az exonumia foglalkozik. A papír alapú formája a csekk.
Anyaguk sokszor kevésbé értékes és nem annyira strapabíró, mint a pénzérméké: lehet fém (réz, ón, alumínium, illetve ezek ötvözetei), műanyag, esetleg bőr vagy akár cserép.
Zsetonok Magyarországon
A zsetonok a szerencsejátékok kapcsán a kaszinókból a legismertebbek. Amerikában azután terjedtek el, hogy bevonták az ezüstpénzeket, és a kaszinók nem akarták a játékautomatákat átállítani, inkább engedélyt kértek a bevont fémpénzhez hasonló zseton használatára a pénzverdétől. Szintén gyakran használnak zsetonokat metrókban, nyilvános telefonállomásokon, autómosóknál stb. Magyarországon a legismertebb zseton a Magyar Posta által kibocsátott telefonérme vagy tantusz, amit 1946-tól az 1970-es évekig a Posta által üzemeletetett nyilvános telefonkészülékeknél lehetett használni.
Bányapénz
A bányapénz (németül Bergwerksmarke) olyan zseton, amelyet a bányászok, illetve a bányák által közvetlenül vagy közvetve foglalkoztatott egyéb dolgozók kifizetésére használtak, s melyet a bányaüzem étkezdéjében lehetett elkölteni vagy törvényes pénzre lehetett váltani. Magyarországon a 16–19. században vertek bányapénzeket a felvidéki és erdélyi bányavidékeken dolgozó bányászok számára, mivel ekkoriban ők képezték az ország egyetlen jelentősebb bérjövedelemből élő csoportját. Kivitelük az érméknél durvább, éremképként többnyire bányászjelvény és az adott bányaváros, bányaüzem, vagy bányabérlő jelképe szerepelt rajtuk, az évszámot nem mindig tüntették fel, anyaguk főként réz.