Varga Lóránt: A beiktatás (novella) szerkesztése

:– Extrém idők járnak, pláne, hogy megérkeztünk. Biztos, hogy politikus akar lenni?
:– Igen. Ez a célom.
:– Hát, majd meglátjuk. Csodálnám, ha beállna.
:– Az akarok lenni. [[Fájl:Vl_beiktatas.jpg|thumb|Varga Lóránt novella illusztrációja|300px]]
:– De azt ugye tudja, hogy mi, földönkívüliek kicsit átfogalmaztuk a [[demokrácia technikák|politikusi szerepkört]].
:– Hallottam róla, hogy más lesz.
:– A „más” nem a legjobb jelző erre. Valójában igen vacak jelző. Szeretem a jelzőket. A jelzőket és a kaját.
:– Nem tudok jobbat.
:– Majd hamarosan tud. Elsőként mit szólna ahhoz, ha elvennénk öntől a nevét.
:– Tessék?
:– Na, ugye? Ez milyen jelző lenne önnél?
:– Hülyeség?
:– Ügyes, bár szerintem tud ennél jobbat is.
:– Ne haragudjon, de elmondaná, hogy mit terveznek? Kezdek ideges lenni.
:– Kezd? De hát még semmi sem történt. Ön ilyen ideges típus?
:– Nem. Csak nem szeretem, ha viccelnek velem.
:– Ki mondta, hogy viccelünk? Az első lépés az új rendszerben, hogy elvesszük a nevét. Innentől nem a becses nevén szólítják majd önt, hanem egy számmal. Ahogy nézem, ön nem is egész szám lesz, hanem valamelyik irracionális.
:– Most komolyan. Miért?
:– Miért irracionális? Mert az olyan jópofa, nem…?
:– Miért veszik el a nevem?
:– Ja! Mert a mi rendszerünkben az, aki valóban tenni akar másokért, és nem magáért, az nem birtokolhat nevet. Valójában semmit sem [[vagyon|birtokolhat]], de erről majd később.
:– Semmit?
:– Hú, de felfigyelt! Semmit, de persze azért nem fog éhezni.
:– Én ezt nem értem.
:– Mit nem ért ezen? Kap majd enni. Ha például szereti a palacsintát, akkor azt kap, ha a lecsó jön be, akkor azt. A lecsót én is szeretem. Maguk földiek elég jól főznek. Mondja, hogy csinálja a lecsót? Kolbásszal vagy virslivel? Nekem az a virslis dolog nem igazán ízlik…
:– Visszatérhetnénk a tárgyra?
:– Ja, tényleg, a politikusi lét. Na, figyeljen ide! Ha politikusnak áll, akkor elvesszük a nevét, a munkáját, a vállalkozásait, ha voltak, a státuszát, mindent. Persze csak arra az időre, amíg a [[közjó|közért dolgozik]].
:– De hát… ez törvényes?
:– Hát szerintem ez engem teljesen hidegen hagy. Ez lesz és kész. Tök jó földönkívülinek lenni, egyszer ki kéne próbálnia. Szóval a beavatáskor elvesszük öntől a korábbi életét.
:– Elveszik?
:– El. Mármint nem szó szerint, hanem a fejében. Nem fog rá emlékezni. Egy kis amnézia senkinek sem árt.
:– Ez kegyetlen.
:– Na, ez is egy jelző. De ugye nem gondolja azt, hogy megöljük vagy ilyesmi? Dehogy! Minek néz maga minket? A lényeg, hogy ne legyen semmije, amihez önt köthetik azok, akik nem politikusok. Ha nincs semmije, akkor nincs kísértés. Ezért aztán elvesszük az arcát is.
:– Tessék?
:– Ne izguljon, nem tépjük le, mégis mit képzel rólunk az úr? Egyszerűen arról van szó, hogy kicsit megbütyköljük az emberek fejét. Aki a politikusi beavatás után önre néz, az nem tudja majd megjegyezni, hogy kit is látott. Arra persze emlékezni fog, hogy látott valakit, de hogy kit… hát az nem ugrik majd be neki. Olyan lesz, mint egy igencsak jelentős, de mégsem felidézhető emlék.
:– Istenem! Ez őrület.
:– Hú, ez is egy jelző.
:– De miért?
:– Na, csakhogy megkérdezte. Azért, mert ez idáig, dicsőséges megérkezésünk pillanatáig, önök kizárólag akkor tettek valamit, ha az valamilyen haszonnal járt. Nem mint politikus, hanem mint ember, mindenki így viselkedett ezen a bolygón. Így működnek.
:– Ez baromság.
:– Hát hogy maga mennyi jelzőt tud! Nem akar inkább költő lenni? Ott nincs arcvesztés.
:– Nem. Politikus akarok lenni.
:– Szuper. Na, szóval: a fenti intézkedések oka, ahogy említettem az, hogy ez idáig senki nem tett semmit önzetlenségből.
:– Ez nem igaz. Számtalan példát mondhatok arra, hogy [[önzetlenség|az ember önzetlen]].
:– És én be tudom bizonyítani, hogy nem az. A cselekedetinek eredménye talán az, de a motiváció, hát az bizony önző. Még a legelvetemültebb adakozó is azért adakozik, mert jól érzi magát közben. Mert ugye adni jó. Ezért ad. Ha nem szeretne adni, akkor elvenne. Mert van, akinek a rablás okoz örömet. Így megy ez. Mindig mindent azért teszünk, hogy jól érezzük magunkat. Van, aki azért érzi jól magát, mert szeret másokat, van, aki azért, mert másokat irtani szeret. Bonyolultak az emberek. Na, már most, vannak olyan szakmák, ahol az ember könnyen kísértésbe esik. Tudja: hatalom, [[pénz]], hírnév, ambíciók. Olyan könnyű önző lenni, és mivel itt nagy változásokat is okozhat az ember... Érti ugye? Ez a pálya is ilyen.
:– És ezzel mi a baj?
:– Baj? Az nincs vele. Egészen jól elvoltak így pár ezer évig. Csupán nem elég hatékony, márpedig mostanság [[Szuperracionalitás|önzetlen hatékonyságra]] lenne a leginkább szüksége ennek a bolygónak. Ezért aztán ha döntéseket akar hozni, irányítani akar, akkor azt anonim teheti meg ezentúl. Jó mi? Lesz majd klubjuk, az ''Anonim Döntéshozók Klubja''. ADOK, jó mi? Én találtam ki. Szóval ott senki sem ismer majd senkit, viszont mindent megbeszélhetnek. Remek móka lesz. Egyszer voltam egy ilyenen, egy másik bolygón, és a végén egész jól belemelegedtek a témába. Hja, az ismeretlenség idővel levedli a gátlásokat, és növeli a kreativitást. Rendkívül hasznos dolog.
:– Még mindig nem értem.
:– Nem, persze. Miért akar ön politikus lenni?
:– Hát azért, mert azzal befolyásolhatom mások életét. Jobbá tehetem.
:– Tehát a hatalom miatt.
:– Nem.
:– De.
:– Nem.
:– Én egész este ráérek, most ittam kávét. Isteni kávéjuk van. Maga hogy főzi? Ledarálja, aztán jön a tamperelés, meg a főzés, ugye? Egyáltalán, milyen gépet használ, csak nem olyan granulátumot? Ugye nem?
:– Jó.
:– A granulátum nem jó. Majd ha politikus lesz, talán be is tiltja.
:– Figyeljem már ide! Miért baj, ha ambícióm van?
:– Ja, az nem baj. Nyilván ezért akar bármi is lenni. Ki akarna csak úgy, passzívan valaki lenni, népek irányítója, az, aki megmondja, hogy mi legyen? Senki. De mivel a hatalom miatt akarja ezt az állást, sajnos kissé torzulnak majd döntéshozó képességei. Ez persze normális. Nálunk a párom azonnal torzult, amint megházasodtunk. Ez van. De a torzulás megtörténik. Sajna kicsit félre fog menni a fejében a dolog.
:– De nem.
:– De de!
:– De…
:– Na, játszunk még!
…
:– Figyeljen, mondok egy példát. Ha arról lenne szó, hogy az egyetlen [[logika|logikus]] és helyes döntés azt eredményezné, hogy az ön és kedves családja élete tönkre megy, ellentétben sok más család életével, akiknek jobb lesz, mit döntene?
:– Nem tudom.
:– Én igen. Persze lehet, hogy ön kivételes ember, de a többség nem hozná meg azt a döntést. Tudja, a hatalom torzít. Mert ugye a pénz is többnyire torzít, hiszen az is hatalom. Ez a természete, mint a bolygóknak a gravitáció. Viszont, ha nincs semmije és senkije, akkor meghozná azt a döntést.
:– Mi az, hogy senkije?
:– Ja, kiment a fejemből: nem csak az arca tűnik el, hanem azt is elfelejti, hogy kik élnek önnel. A család is ugrik.
:– Mi az, hogy ugrik?
:– Hát úgy, hogy nem léteznek majd. Elfelejti őket.
:– De ez… na ne! Ez idiótaság.
:– De jó jelző ez is! Nyilván nem lesz semmi bajuk, mégis mit gondol rólunk? Egyszerűen csak ön a mandátum idejére nem emlékszik majd rájuk. Tudja az a baj, hogy az a nagy szeretet, ami önökben, emberekben van, valahogy mindig félrehúz, ha a döntésekről van szó. Ha arról van szó, hogy a saját családja éljen jól vagy valamelyik koszos falu koszos családja, egy távoli koszos kontinensen, akkor fura mód, mindig azt választja, akit ismer, és nem nagyon törődik azzal, akiről nem tud semmit. Persze ez érthető. Én is kiradíroznám magukat, ha a kölyköm egészsége lenne a tét. 

Tulajdonképpen az is elég lenne, ha fáj a hasa. Nincs is ezzel baj, de mégis hogyan hoz helyes döntéseket úgy az ember, ha közben jól látható sorrendet állít fel magában? Elmondom: sehogy. Elsőként a kölykök, az asszony, a papa, mama, rokonok. A nép meg valahol a fasor végén várakozik. Más bolygókon sem sikerült. Ez amolyan világegyetem törvény: a szeretet is önző, csak nem vesszük észre. Na, szóval a család a mandátum idejére ugrik. Akkor mehet a beiktatás? Pár perc, egy kis eskü és kész is vagyunk.
:– Álljunk már meg! Szóval akkor mi van? Amnéziás leszek?
:– Nem. Mindenre emlékszik majd, csak a kapcsolatokra nem. Család, barát, üzlet, ilyesmi: delete vagyis pause.
:– Ez eszelős!
:– Tényleg nem akar költő lenni?
:– Nem.
:– És politikus még akar?
:– …
:– Figyeljen, nem olyan rossz. Egyszerűen arról van szó, hogy nem lesz, ami elcsábítsa. Mivel nem emlékszik arra, hogy ki volt, nem gyűjtöget magának, mint a mókusok. Tényleg, mókust még nem is ettem. Finom a mókus?
:– Nem tudom.
:– Fú, ha beiktatom, utána eszünk egyet.
:– Én nem…
:– Dehogynem. Lehet, hogy a farka is ropogós.
:– Nem azt nem tudom.
:– Ja, ok… Ugyan már, jó lesz. Objektív, hasznos, pártatlan döntéseket hoz majd. Négy év, és mehet vissza. Lehet, hogy megmenti majd a világot! Persze senki sem tudja majd, hogy ön volt, még ön sem emlékszik majd rá, de akkor is. Ez nagy dolog.
:– Nem emlékszem?
:– Persze, hogy nem. Az sem lenne szép dolog, ha utána kezdene ügyeskedni saját javára azzal, amit korábban tett. Radír és mindenki boldog. De nyugi, lesz pénze, megkapja az átlagfizetés kétszeresét. Mármint a család. Korrekt összeg. Önnek meg lesz ennivaló, amennyit csak akar, és fűtés és elviszik, ahová csak kívánja.
:– Hát én… nem is tudom.
:– Mit? Nem akar segíteni a Földön? Lehet, hogy kemény intézkedések kellenek majd, de ön meghozhatja a döntéseket, mert nem szidják, hiszen nem lesz kit szidni, csak egy számot. Az is lehet, hogy éppen saját magának árt, de közben megmenti a bolygót. Csodálatos dolog. És nem hoz egyetlen olyan döntést sem, amivel felnéznek magára, mert csak egy arctalan számra nézhetnek fel, ezért aztán nem keresi majd az ajnározást, mert maximum egy számot ajnározhatnának, azt meg minek? Így elkerülheti a gőgöt. Nem köti majd semmi, ezért jó döntéseket hoz, de mivel nem tudja, hogy kicsoda, nem lesz képes saját malma felé terelgetni a vizet. Nem nyer belőle semmit, de hát ennyit megérnek a többiek, a Föld, a nép, nem? Négy év a tökéletes ismeretlenségben, a névtelenség hatalma, mely csak addig lesz jelen, ameddig a többiekért dolgozik. Csodálatos rendszer. Imádni fogja, ha belejön!
:– Hát azt kétlem.
:– Miért? Nem akar jót másoknak?
:– De.
:– Akkor? Na, gyerünk! Beiktatom és megyünk mókust enni. A családnak majd én szólok, nem lesz bajuk. Nem szenvednek hiányt semmiben, erről gondoskodom. Senki nem veszít semmit.
:– Csak négy évet.
:– Hát ja. De ennyit megér a jövő, a nép, a köz, nem?
:– Nem tudom.
:– Jó. Mit szólna ahhoz, ha négy évvel meghosszabbítanánk az életét? Nálunk ez nem nagy ügy, csak néhány pöccintés a génekben. Ön és családja négy évvel tovább él, és akkor minden ki van egyenlítve.
:– Ez… ez… .
:– Ugye? Na, egy jó jelző? Nincs? Vállalja el! Persze nem lesz dicsőség, hatalom, pénz, elismerés, hírnév, ilyesmi, de hát pont ez a lényeg, ugye? Hiszen politikus akar lenni, bölcs vezető, irányító, döntéshozó. Most az lehet. Végre elsőként az életben önzetlenül. Na?
:– …
:– Most komolyan, miért is akart politikus lenni?
:– …
:– A mókust egyébként sütik vagy főzik? Vagy együnk inkább sünt? Az is érdekes lehet.
:– …
:– Mi legyen? Éhes vagyok, és a Földnek kellenek az elhivatott politikusok. Az anonim, önzetlen, objektív vezetők. Magukon múlik a jövő, és legyünk őszinték, most nem állnak fényesen. Na, emelje fel a pracliját!
:– …
:– Vagy visszajön holnap?
:– …

---
''A novella alatt egyetlen mókus sem sérült meg, és személy szerint semmi bajom a mókusokkal, sőt, szerintem jópofa állatok (ja, a sünök is)!''

== Utószó ==
Kedves Olvasó, ha elgondolkodtatott (hiszen ez volt a feladata) ez az írás, és/vagy a többi eddig közölt novella, akkor:



* „kövesd” vagy "kedveld" a szerző oldalát, ahol további írások is találhatóak:
:'''https://facebook.com/naplorant'''
:Így van esély arra, hogy újra a szemed elé kerüljön egy újabb olvasnivaló.
* "Oszd meg", ha tetszett. Ami számodra egy kattintás, az számomra a jövő egy fontos pillanata lehet.
* "Ajánld az oldalt" másoknak, ha érdemesnek tartod rá.

Hiszem, hogy lehetséges írásból élni, és ezt be is fogom bizonyítani (de erről majd később).

:Köszönöm!
:VL
:https://vargalorant.hu
[[Kategória:Tanító történetek]]