Tanmese egy önfenntartó kistájszövetkezet előkészítéséről Síklaky István 2001.4.11., 2 oldal.
Hallgassunk meg egy tanmesét a kökényújfalusi "Fennmaradás" népfőiskolai kurzusról
A dolog úgy kezdődött, hogy Sürgő Sándor elhatározta: megszervezi a kökényújfalusi népfőiskolát. Az elhelyezést a Kökényvári Ökoalapítvány újfalusi tanulmányi központja - egy rendbehozott régi parasztporta - szolgáltatta, ahol már eddig is időről-időre rendeztek tanfolyamokat biogazdálkodásról, környezet- és természetvédelemről, egészséges életmódról, megújuló energiaforrásokról.
Sürgő az Ökoalapítvánnyal együtt megnyert egy pályázatot, ami elég volt arra, hogy 10 egymást követő bennlakásos hosszú-hétvégéből álló népfőiskolai kurzus költségeit fedezze 20 fő számára.
Sürgő azzal kezdte, hogy végigjárta Kökényújfaluban és a vele közös kistájat alkotó nyolc községben azokat a családokat, amelyekről tudta, hogy még él bennük a paraszt-polgári öntudat, meg akarják tartani a földjüket, és keresik a magaura-életformában való boldogulás útját-módját. Mindegyik faluból egy-két ilyen család egy-két tagját beszervezte a 10 hosszú-hétvéges kurzusra.
Eközben Sürgő régi mozgalmi barátai (agrár- és szövetkezeti szakemberek, közgazdászok, közösségszervezők, szociológusok, pedagógusok), kidolgozták a kurzus tematikáját, és kialakították az előadók testületét. A tematika felölelte a kistáj megismerését, a kistájon hagyományos vagy ígéretes termelési ágazatokat, és azokat a jogi, szervezési, pénzügyi ismereteket, amelyek egy alap-önellátó kistáj-szövetkezet megtervezéséhez, megszervezéséhez és elindításához szükségesek. Az alapgondolatot "A fennmaradás társadalmi programja" c. tanulmányból vették. Az összefoglaló példafeladat keretében számbavették a nyolc községben működő, és a nem működő, de viszonylag könnyen létrehozható kulcs-egységeket (malmokat, pékségeket, takarmánykeverőket, hússzékeket, tejbegyűjtőket, ÁFÉSZ-boltokat, építkezéshez, szerszámkészítéshez, stb. értő iparosokat) és kidolgozták, milyen gazdálkodó egységek milyen együttműködése szükséges ahhoz, hogy a nyolc község lakossága ellássa magát saját terményekből feldolgozott élelmiszerekkel, megoldja saját tulajdonú és működtetésű egységekkel az ivó- és öntözővíz-ellátást, a szennyvíz- és hulladékkezelést, a fűtést, a világítást. Kidolgozták az alapanyag-termelők, a kulcs-egységek, a boltok és a fogyasztók közti áru- és pénzáramlás tervét, mégpedig "belső pénz"-ben (amit maguk közt tájtallér-nak neveztek), és azt, hogy mi az a minimális "külső pénz" azaz forint, ami az egész kistáj-gazdaság beindításához szükséges. Közben azt is megfontolták, milyen termékeket, szolgáltatásokat lehet jól értékesíteni "külföldön", aminek bevételéből a kistáj-gazdaság forint-szükségletei fedezhetők. A kurzus befejezésekor a résztvevők elhatározták, hogy kiki a maga falujában beszélgetések keretében terjeszti ezeket a gondolatokat, és néhány hónap múlva összeülnek, hogy kicseréljék tapasztalataikat.