Fogler Tibor (Utopszkij): Szellemi termelés piaci körülmények között - informatikai megoldási javaslat 2015.05.06.
Bevezetés
A termelő erők és a társadalmi munkamegosztás hosszú távú törvényszerű folyamata (megatrendje) az, hogy egyre több ember, egyre több időt fordít szellemi termékek előállítására. A szellemi termékek jelentősége az élet minden területén egyre növekszik. Azok az emberek is akik a munkamegosztásban más szerepet vállalnak tevékenységük során egyre nagyobb mértékben végeznek szellemi tevékenységeket is. A termelő erők mód ezen változásának tendenciáját a termelési viszonyoknak is követniük kell, azoknak is változniuk kell annak érdekében, hogy a megváltozott termelő erőket optimálisan működtessék. .
A szellemi termelés alapvetően ellentétes a piaci logikával. Ugyanis a piac végül is egy - magasabb szintre emelt - árucsere technika. Egy univerzális ellenérték (a pénz) közbeiktatásával valósítja meg az áruk és szolgáltatások cseréjét, koordinálja a társadalmi munkamegosztást, erőforrás allokációt.
A hagyományos (anyagi termékek) cseréjénél mindkét fél ad valamit és kap is valamit, más megközelítésben valamit veszít (ebből a csere után kevesebb lesz neki) valami mást viszont nyer (ebből a csere után több lesz neki). A pénz közbeiktatásával történő cserénél:
- az eladónak a csere után kevesebb termék lesz a birtokában és több pénz,
- a vevőnek pedig kevesebb pénz és több termék.
A szellemi termékeknek viszont alapvető jellemzőjük, hogy aki birtokolja annak módjában áll azt másnak átadni, de eközben ő maga továbbra is birtokolja azt, azaz használhatja továbbra is és újra is értékesítheti. Azaz úgy “adja oda másnaki”, hogy közben neki is megmarad, tehát ez a tranzakció tulajdonképpen nem is csere, itt szigorúan véve eladásról, vételről és vételárról sem beszélhetünk. A tranzakcióra a felhasználási jog engedélyezése és a felhasználási jogdíj a helyesebb kifejezés. További lényeges különbség, hogy a szellemi termék az anyagi termékekkel ellentétben nem semmisül meg a felhasználás során, sőt sok esetben a széleskörű felhasználás még növeli is az értékét (a beépülő tapasztalatok fejlesztések révén, egyes esetekben pedig maga az elterjedtség az ami növeli a használhatóságot gondoljunk pl egy kommunikációs szabványra). A szellemi termelés sajátossága az is, hogy hasznossága / haszontalansága csak hosszabb időtávlatban derül ki, valamint az egyedi szellemi termékek előállítására forditott közvetlen hozzá kapcsolható munkamennyiség nem mutat egyértelmű korelációt a létrejött termék minőségével, értékével. Egy szellemi termék előállítása során megszerzett tudás, tapasztalat gyakran egy másik szellemi termék létrehozásában jár pozitív hatással.
Mindezek alapján a szellemi termelés alapvető jellegét mindenfajta piaci forgalmazással megerőszakoljuk. A szellemi termelő potenciálisan az emberiség teljes eddig felhalmozott tudását felhasználva hozza létre a terméket, tehát nem adekvált azt az ő magántulajdonának tekinteni, a felhasználási jogot monopolizálni, mások számára elérhetetlenné vagy csak díj ellenében elérhetővé tenni.
A szellemi termelés uralkodó termelési móddá válása (szellemi termelési mód) végül is szét fogja rombolni a piaci viszonyokat.
Ugyanakkor a társadalmi változások, gyakran folyamatos, apró lépésekben történő változások formájában mennek végre (ahogy a víz vág magának utat a kősziklában). Persze vannak forradalom jellegű gyors változások is, de a kapitalizmus jelen helyzetében amikor is elképesztő anyagi, hatalmi, információs, kapcsolati és hadi technikai lehetőségek állnak az uralkodó osztály rendelkezésére, én nem merném az erőszakos forradalmat mint megoldást javasolni a társadalmi fejlődés megvalósítására. Békés, erőszakmentes forradalom pedig csak hatalmas, egységes tömegnyomás megjelenése esetén elképzelhető ilyen egység kialakulására mutató tendenciákat nem látok.
Még egy alapfeltevésemet kell előre bocsátanom. Álláspontom szerint egy “normálisan” működő piacgazdaságban a társadalmilag hasznos tevékenységet folytató embereknek hozzá kellene jutniuk annyi bevételhez ami személyes megélhetésüket és az általuk végzett tevékenységhez szükséges ráfordításokat fedezi, amely bevételekből a bővített vagy egyszerű újratermelés következő ciklusa finanszírozható. Ugyanakkor nem helyes ha ennél magasabb jövedelemhez jutnak mert ez esetben olyan kereslet jelenik meg a piacon aminek a kielégítésére nincs termelő kapacitás. és sérül az igazságos társadalmi munkamegosztás és a társadalom által megtermelt javakhoz a köz érdekében végzett teljesítménnyel arányos hozzáférés elve is. Nem mindenki osztja ezt az álláspontot van aki szerint az á kizárólag kereslet/kinálat kérdése és annak kiralitásában a ráfordítások értékének elvileg sincs szerepe (legfeljebb egy fajta alsó korlátként).
Mindezek alapján arra teszek most kísérletet, hogy egy olyan informatikai rendszert vázoljak fel ami a jelenlegi piaci körülmények között is megvalósítható módon, de mégis igazságosabban és hatékonyabban kezeli a szellemi termelést. Fenntartva a termelők és a fogyasztók közti piaci kapcsolatot, lehetővé téve a piac szabályzó funkcióinak és a versenyek az érvényesülését is. Még egyszer hangsúlyozva, hogy ez a modell egy - általam előre nem látott hosszúságú - átmeneti időszakra szól, ami után a társadalom minden bizonnyal áttér egy másfajta (nem piac és verseny elvű) termelés/elosztás koordinációra, rövidebb távon a (valódi; tehát átlagos életszínvonalat nyújtó) feltétel nélküli alapjövedelemre, hosszabb távon az informatikai támogatással koordinált társadalmi igény által vezérelt termelésre; a kommunizmusra.
A szellemi termelés absztrakt sémája
A szellemi termelő “B1” mennyiségű saját munkát fektet a szellemi termék előállításába. Lehetséges, hogy a szellemi termék előállításához “B2” mennyiségű idegen munkát is felhasznált amit a piacon szerzett be. Amikor a szellemi terméket átadja egy-egy felhasználónak (a hagyományos piaci fogalmak szerint vásárlónak) akkor lehetséges, hogy további “forgalmi jellegű “F” munkát kell befektetnie.
vezessük be a
B =B1+B2
jelölést, ezt csak egyszer (az előállításkor) kell befektetni, viszont a “F” munka mennyiséget minden egyes felhasználáskor (forgalmazáskor) be kell fektetni a szellemi termék hasznosulása érdekében, tehát a szellemi termék teljes forgalmazási élettartama alatt az összes “F” jellegű ráfordítás arányos a felhasználók számával. (hasonlóan a marxi közgazdaságtan állandó és változó tőke fogalmaihoz a “B” az befektetett állandó tőke, “F” a változó tőke megfelelője).
Az eddigiekre lássunk egy példát: A szellemi termelő angol tanítást vállal. Ennek érdekében neki magának meg kellett tanulnia angolul és a szükséges pedagógiai ismereteket is meg kellett szereznie; ez a “B1” ráfordítás. Könyveket, adó-vizuális oktató eszközöket és a tanításra alkalmas helységet szerzett be; ez a “B2” ráfordítás. Ezután minden egyes tanuló oktatásakor munkaidőt fordít a tanuló képzésére, munka füzetet, teszt lapokat bocsát a rendelkezésére, fűt világít, takarít a tanteremben; ez az “F” ráfordítás.
Amennyiben a szellemi termelő “Xt” alkalommal tudja az adott szellemi terméket a piacon értékesíteni, akkor saját egzisztenciájának fenntartása, a folyamatos szellemi termelői működés érdekében egy-egy értékesítéskor minimum annyi ellenértéket kell felhasználási jódíjként kérnie, hogy az “Xt” felhasználó összességében megfizesse a “B” egyszeri befektetést, és mindegyik felhasználó megfizesse az “F” ráfordítást. Bővített újratermelés esetén ennél nagyobb bevételt kell realizálnia, hogy a következő termelési ciklusban nagyobb értéket állíthatóson elő ezért a képletben egy “N” egynél nagyobb szorzót is alkalmazni kell:
AR = (B / X + F) * N jogdíjat kell a felhasználóktól kérnie.
Ahol “N” a nyereség szorzó (egynél nagyobb)
Természetesen az “F” értéknél most egy átlagos felhasználónkénti ráfordítást tételezünk fel. A valóságban itt egy igen nagy szórás van, a példában például vannak akik könnyen tanulnak kevesebb időt kell velük foglalkozni, vannak akik nehezebben velük többet kell foglalkozni, több tesztet kell velük íratni, a tanterem rezsi költségei sem egyenesen arányosak a létszámmal stb stb. Más szellemi termékek esetében más jellegű “szórás” jelentkezhet az “F” értékben, például egy szoftver fejlesztőnél az “F” jellemzően a szoftver betanításának, felhasználónál történő installálásának testre szabásának (konfigurálásának) munkaigénye. Ahogy a szoftvert egyre többen használják a fejlesztőnek ebben is nőnek a tapasztalatai, ezt a munkát is részben automatizálhatja beprogramozhatja erre optimalizálhatja a programot ezért az “F” érték idővel itt csökkenhet.
Továbbá a valóságban igen nehéz a “B” érték pontos megállapítása is. Ugyanis a szellemi termelés sajátossága az is, hogy egy “befektetés” több különböző szellemi termék előállításában is hasznos lehet. Pl a fenti nyelv tanár az elsajátított idegen nyelv tudását nem csak tanításra hanem bér fordításra is használhatja, a szoftver fejlesztő egy-egy kidolgozott algoritmust, program modult később másik program elkészítésénél is felhasznál. Mindez megint csak azt mutatja mennyire szét feszíti a szellemi termelés a piaci körülményeket.
Megjegyzem hasonló elvi probléma tulajdonképpen az anyagi termelés ráfordítás kalkulációjában is van a termelő eszközök beszerzési értékének figyelembe vételénél, ugyanis ezek is több termék előállításában használhatóak fel. A bevett gyakorlat szerint általában egy idő alapú a termelő eszköz várható élettartamára egyenletesen elosztott átlagértéket (amortizációt) szokás figyelembe venni. Valami ehhez hasonló módon kell itt is a szellemi termelőnek a tényleges beruházás jellegű ráfordításainak egy részét rendelni hozzá az adott szellemi termékhez. Ez egyébként azt jelenti, hogy az itt leírt modellnek még az anyagi termelésben is lehet létjogosultsága.
Ezen nehézségek ellenére azt hiszem mégis érdemes egy olyan modellen gondolkozni, ami legalább jobban közelít a szellemi termelés jellegéhez, mint ahogy a jelenlegi módszerek (amik sehogy nem kezelik a kérdését, gyakorlatilag ugyanúgy próbálják a szellemi terméket a piacon működtetni mint az anyagi termékeket)
Tehát (jobb híján) elfogadhatjuk a
AR = (B/X + F) * N képletet mint jogdíj képzési alap algoritmust.
A következő probléma az “X” értékkel van. Ugyanis a valóságban nem lehet tudni ez mennyi. Az adott szellemi termék minőségétől, társadalmi hasznosságától, a marketingtől, esetleg divat elemektől függően lehet, hogy egy adott szellemi terméket nagyon sokan fognak használni, de az is lehet, hogy csak egy-két ember - és ezt előre nem nagyon lehet tudni.Jelen koncepció elsősorban ennek a problémának a kezelésére fókuszál.
A forgalomba hozáskor a fejlesztő tesz egy becslést arra, mennyi lesz az “Xt” tervezett értékesítések száma, és felhasználónak az ezzel számított ellenértékért adja át a termék használati jogát. Ez az “Xt” becslés nagyrészt a piaci kereslet/kinálat által determinált. Ha a szellemi termelő kicsire becsüli az “Xt” -értéket akkor magas ellenértéket kér - amit a piac nem biztos, hogy elfogad - nem talál olyan felhasználót aki ezt hajlandó megfizetni. A túl magasra becsült “Xt” ugyan alacsony felhasználói díjat eredményez, viszont azt a kockázatot jeleni az előállító számára, hogy nem fog a piacon megtérülni a befektetése, ráfordítása.
Tehát a szellemi terméket
ARt = (B / Xt + F) * N ellenérték ellenében kínálja fel a piacon
Ahol:
- ARt a szellemi termék előkalkuláció szerinti (tervezett) jogdíja
- Xt a tervezett értékesítési darabszám (felhasználók tervezett száma)
Eddig nagyjából a jelenleg is működő gyakorlatot írtam le formalizált nyelven, képletekkel.
Most következik az általam javasolt új informatikai modell.
Szellemi termelés piaci körülmények között - informatikai modell
Létrehozunk egy informatikai rendszert amibe minden résztvevőnek (szellemi termelők és felhasználók) lesz egy folyószámlája. Ezen folyószámlákon lévő egyenlegek használhatók fel szellemi és egyéb termékek vásárlására, jogdíjak megfizetésére. A termék/szolgáltatás cseréknél a vételárat, szellemi termékeknél a felhasználási jogdíjat jóváírjuk a termelő/eladó folyószámláján és rá terheljük a fogyasztó/felhasználó folyószámlájára.
Az informatikai rendszer része egy web áruház ahol a szellemi termékeik felhasználási jogát a résztvevők felkínálhatják, a felhasználók megvásárolhatják. A felhasználási tranzakciók megtörténte is jelezhető, az események nyomon követhetőek.. Szellemi termékeknél jellemzően online letöltés lehetővé tételével történik meg a felhasználási jog átadása. A web áruházakon már elterjedt módon lehet kommentálni, értékelni a termékeket, szolgáltatásokat, szellemi termelőket, felhasználókat
A szellemi termékeknél az informatikai rendszer folyamatosan figyeli a ráfordítás/megtérülés állapotát. Ha az a helyzet alakul ki, hogy a valóságban a tervezett “Xt”-nél többen használják a szellemi terméket akkor az összes eddigi felhasználó túlfizette a jogdíjat (a szellemi termék előállítóját). Ilyenkor az informatikai rendszer a keletkezett többletet szétosztja a felhasználók között, “jóváírja azt a számukra”, egyúttal csökkenti a szellemi termék felhasználásáért a továbbiakban kért árat. Tehát a korábbi felhasználók “folyószámlájukra visszatérítést kapnak
Természetesen ha a felhasználók többet fizettek, akkor az előállító pedig többet kapott, tehát a többletet az ő folyószámlájáról pedig le kell vonni.
Az egyes felhasználóknak nem azonos mértékű visszatérítés jár ugyanis: a régebbi felhasználók magasabb árért jutottak a szellemi termékhez mint az újak, a régebbi felhasználók már korábban, több alkalommal kaptak visszatérítést, az újabbak még csak kevesebbszer vagy egyszer sem.
Itt egy dinamikus rendszer körvonalazódik amely minden egyes a tervezett “Xt” -t meghaladó forgalmazásnál egy új kalkulációt készít, meghatározza az új, tényleges “X” értékesítési szám szerinti
ARr = (B/X +F) * N “reális” jogdíjat, (ha a felhasználók ennyi jogdíjat fizettek volna, akkor realizálódna a termelőnél az előre eltervezett bevétel)
Az informatikai rendszer a korábbi felhasználók folyószámláin olyan jóváírást eszközöl ami az általuk annak idején megfizetett jogdíj, valamint az eddigi jóváírások figyelembe vételével erre az új jogdíjra korrigálja az ő költségeiket. Ezen jóváírások összesített értékével pedig megterheli az előállító folyószámláját.
Az “i-edik” felhasználónak a mostani “X”-ik értékesítés kapcsán járó visszatérítés:
Vij = ARr - ARi - Vij
Ahol
- “ARi” az “-i”-edi felhasználó annak idején amikor a felhasználási jogot megkapta ennyi jogdíjat fizetett
- “Vij” az “i”-edik felhasználó a korábbi “j”-dik értékesítéskor ennyi visszatérítést kapott
A szellemi termék előállítójától pedig az “x”-dik értékesítéskor a
- Vix levonást kell eszközölni.
Mindennek eredményeként az “Xt” -t meghaladó értékesítésekkor a szellemi termelő végül is az új felhasználótól kapott jódíj és a levonás végeredményeként
“F * N” nagyságú nettó jóváírást kap, a korábbi felhasználók pedig akkora visszatérítést ami az ő költségüket az “ARr” -ra mérsékeli.
Mindezek után az informatikai rendszer meghatározza a szellemi termék új jogdíját amin a további potenciális felhasználók azt igénybe vehetik:
ARu = (B/(X+1) + F) * N
A fentiekben azt tekintettük át; mi történik ha a felhasználók száma az elején alá volt becsülve, és ténylegesen több felhasználás történt.
Most nézzük mi van a fordított esetben; ha kevesebb a felhasználó mint amit a kezdetekkor a szellemi termelő feltételezett?
Először is látni kell, hogy itt az a probléma, hogy ezt a helyzetet nehezebb specifikálni, ugyanis ha még nem történt meg a tervezett számú értékesítés, az nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fog...mikor jelenthetjük ki, hogy nem történt meg, és nem is fog megtörténni a tervezett számú értékesítés? Elvileg soha, de a gyakorlatban azért azt hiszem célszerű it valami határidőt kijelölni. Egyrészt a termelő aki befektette a “B” ráfordítást nem várhat a végtelenségig a megtérülésre (a piacon az idő pénz). Másrészt a szellemi termékek nagy részénél is van egy elavulás (erkölcsi kopás) egy idő után forgalom képtelenek lesznek, több értékesítés már nem várható. Itt egyenlőre azt a megoldást látom, hogy a termelő a forgalomba helyezéskor nyilatkozik arról mekkora “forgalomképes időt” tart reálisnak, ezt a becslést közzé is teszi, tehát a felhasználók ennek ismeretében - ezt elfogadva - döntenek úgy, hogy használják a terméket...és ezzel bizonyos “kockázat közösséget” vállalnak a szellemi termelővel, vállalva, hogy a forgalmi ciklus végén esetleg (a lentebb részletezettek szerinti) pót befizetést kell majd tenniük.
Ha a termelő által megadott - és a felhasználók által is elfogadott - “forgalomképes időszak” végén kevesebb felhasználás történt mint amit az elején terveztek, akkor az a helyzet állt elő, hogy a szellemi termelő nem kapta meg az elvárt “(B + F) * N * Xt” ellenértéket,és ennek megfellően a felhasználók közösen nem fizették ezt meg. Az eddigi logika alapján most a felhasználókat “pót befizetésre” kellene kötelezni, hogy a korábban általuk fizetett jogdíjat
(B/X + F) * N értékre egészítsék ki.
Vegyük azonban figyelembe, hogy ha ez a helyzet alakult ki akkor valószínűleg a szellemi termék előállító hibát/hibákat követett el: nem volt megfelelő minőségű a szellemi termék nem volt alapos, körültekintő amikor azt mérte fel, hogy van-e igény a társadalomban erre a termékre nem jól becsülte meg a tényleges igény nagyságát más szellemi termelők ugyanezt az igényt olcsobban vagy jobb minőségben elégítették ki.
Ezért úgy gondolom ilyenkor egy előre kikötött mértékű veszteséget kell a termelőnek elszenvednie, tehát a pót befizetések az elvárt bevételnél alacsonyabb értékre korrigálhatják csak a termelő bevételét, továbbá a felhasználók védelme érdekében a pót befizetések felhasználónkénti mértékét is limitálni kell (pl max az eredeti jogdíj 60% -a lehet a pót befizetés)
Tehát összességében a szellemi termék előállítója a termék piacra bocsátásakor a következő adatokat adja meg:
A termék felhasználási jogdíjának kezdeti értékét “ARt” A tervezett felhasználói számot “X” a termék “forgalmazási élettartamá” “T”
Ha a termék fenti forgalmazási élettartama végén kevesebb értékesítés történt a felhasználók által fizetendő pót befizetés maximális mértékét %-ban “P”. /az adott felhasználó szükség esetén az általa először fizetett jogdíjon felül max még ekkora pót befizetésre kötelezhető - a százalék számítás alapja az eredetileg fizetett jogdíj/ A termelő által vállalt kockázat mértékét “K” ekkora veszteséget vállal magára a termelő abban az esetben ha nem sikerül a jogdíjat “Xt” mennyiségben értékesíteni.
Az informatikai rendszer részét képező “web áruház” -ban a szellemi termék kínálatok a fenti adatokkal együtt megtekinthetőek. Ugyanitt látható a szellemi termék értékesülés pillanatnyi állapota is (eddig hányan fizettek érte, mennyi idő van még hátra a “forgalmazási időszakból”, mennyi a termék aktuális jogdíja (ha már több mint ”Xt” értékésítés volt akkor ez kisebb a kezdeti értéknél)
.A forgalmazási időszak végén a következők történnek: a szellemi termék térítésmentesen használhatóvá válik ha a tervezett “Xt” -nél több értékesítés történt akkor más teendő nincs a jóváírások biztosították, hogy végül is a szellemi termelő az elvárt bevételhez jutott és a felhasználók összességében ezt fizették meg. ha tervezett “Xt” -nél kevesebb értékesítés történt akkor meghatározzuk a tényleges “X” értékesítések alapján számított
ARv= ((B/X + F) * N) - K végleges, elméleti jogdíjat
“ARt” volt a ermék kezdeti jogdíja, minden felhasználó ezt fizette meg,
Ha “K” nulla lenne akkor biztos, hogy ARv > Art. Nullánál nagyobb “K” érték esetén lehetséges az ARv <= ARt helyzet is ez azt jelenti hogy a termelő megkapta a vállalt kockázattal csökkentett elvárt bevételt, ilyenkor további teendő nincs.
Ha ARv - ARt < ARt * P/100
akkor a felhasználók “ARv - ARk “ pót befizetésre kötelezettek (terhelés történik a folyószámlájukon, és ugyanekkora jóváírás a termelő folyószámláján), Megjegyzés ilyenkor minden felhasználó “ARt” értéken kapta meg a jogdíjat.
Ha ARv - ARk > ARt * P/100
akkor a felhasználók folyószámláját a “ARt * P/100” értékkel terheljük meg és a termelő folyószámláján ennyit írunk jóvá.
A valóságban a helyzet komplexebb, hiszen: egy egy személy több szellemi termék felhasználója amik közül egyeseknél különböző mértékű visszatérítéseket kap, másoknál pórbefizetésekre kötelezett, egy-egy szellemi termelő több terméket is forgalmaz, melyek közül egyeseknél túlfizetés alakult ki, visszatérítésekre kötelezett, másoknál pórbefizetéseket követelhet egy személy aki szellemi termék előállító más vonatkozásban szellemi termék felhasználó szerepben is lehet, aki hozzájutott egy szellemi termékhez az azt továbbfejlesztve, átalakítva maga is felhasználtja másoknak a fenti rendszer szerint kialakított becsült felhasználói számmal, forgalmazási életciklussal, kezdeti árral és maximált pórbefizetési kockázattal. Az informatikai rendszer WEB felületen lehetővé teheti a szellemi termelők és felhasználók számára, hogy az egyes szellemi termékekkel kapcsolatos jogdíj értékesítések számát megtekintsék, a képernyőre kérhetik az ezzel kapcsolatos őket érintő visszatérítéseket, jóváírásokat, pórbefizetési terheléseket.
A mai világban amivel lehet azzal visszaélnek, vannak itt “kiskapuk”?
1. probléma: egy felhasználó aki “B/X+F” áron jutott a szellemi termékhez felteheti a web áruházba azt saját kínálatként, lényegesen olcsóbban mint ahogy azt a szellemi termék előállítója tette. A rendszer ezt a problémát mérsékeli; ugyanis, azzal, hogy konkurenciát teremtek annak akitől én beszereztem a szellemi terméket azzal a nekem járó visszatérítések mértékét is csökkentem, sőt akár azt kockáztatom, hogy a forgalmazási időszak végén pót befizetéssel fognak megterhelni. Természetesen azért adott esetbe ez anyagilag így is kifizetődő lehet… 2.probléma: a szellemi termék előállítója spekulálhat “dömping árral”, ami azt jelenti, hogy irreálisan alacsony kezdeti jogdíjat alakít ki (irreálisan magas
“Xt “értékkel), magas “P” %-ot ad meg és arra spekulál az alacsony kezdeti jogdíj miatt piaci előnyre tesz szert, és majd a forgalmazási ciklus végén beszedi a pót befizetéseket. A rendszer itt is tartalmaz fékeket, ugyanis ilyenkor a spekuláns rövid forgalmazási ciklusban érdekelt (hogy ne kelljen sokáig várnia a pót befizetésekre) a rövid forgamazási ciklus viszont arra ösztönzi a felhasználókat, hogy semekkora jogdíjat ne fizessenek hanem várják meg amíg a termék a forgalmazási ciklus végén ingyenessé válik. Elképzelhető az is, hogy a “P” érték globálisan limitált pl. max 60% lehet csak.
Ezen -és az általam még nem látott - problémáknak a kezelése végső soron a jog (és erkölcs) feladata.
Megmarad itt a piac szabályozó szerepe?
Az algoritmus a visszatérítésekkel, pót befizetésekkel kétségtelenül abba az irányba tolja a piaci folyamatokat, hogy a szellemi termelő bevétele a tényleges elért piaci eredménytől függetlenül az eredetileg tervezett érték környezetébe kerüljön. Ez nem ellentétes az én szándékaimmal, ugyanis mint ahogy a bevezetőben írtam a piacot nem tartom alkalmasnak a szellemi termelés koordinálására. A képletekben szereplő “N” nyereség szorzó és “K” vállalt kockázat az ami részben megtartja a piaci eredmény fejlesztésre ösztönző, illetve leállításra kényszerítő hatását, ugyanis
Ha a szellemi termék a piacon sikeres (Xt nél nagyobb számú jógdíj fizetés történik) akkor a szellemi termelő “(X - Xt) * F * N többlet bevételhez jut a tervezetthez képest.
Ha pedig a piacon a szellemi termék nem sikeres (Xt -nél kevesebb értékesítés történt) akkor a “K” -ban vállalt kockázati érték fejti ki hatását és a szellemi termelő nem jut hozzá az eredetileg tervezett bevételhez.
Budapest 2015.05.06.
Fogler Tibor
(Utopszkij)
Felhasznált / ajánlott irodalom
Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: A szellemi termelési mód Teljes könyv PDF: https://drive.google.com/file/d/0B9OGdOd-FYXFQW91b3k0WGlpNXM/view
Tütő László recenziója: http://epa.oszk.hu/01700/01739/00083/pdf/EPA01739_eszmelet_2013_98_nyar_144-155.pdf
Teljes köny EPUB: https://drive.google.com/file/d/0B9OGdOd-FYXFUXN1TXo2Wko4MkE/view
Dr Gondi József: A szellemi termelési mód körvonalai Marxnál http://www.jstor.org/discover/10.2307/41484766?uid=3739256&uid=2&uid=4&sid=21106736924923
Csikós Ella: A szellemi termelési mód mint alternatíva http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2013/2013_2/i_tarsadalom_2013_2_csikos.pdf
Eric S. Raymond: Katedrális és bazár http://magyar-irodalom.elte.hu/robert/szovegek/bazar/
Wikipedia: Szabad szoftver http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabad_szoftver
Fogler Tibor: Szellemi termelési mód – Feltétel nélküli alapjövedelem – Likvid demokrácia https://docs.google.com/presentation/d/11fvik3zohbhxqjK3tKDAly2hrGOfAKK6H7m3H2qkowU/edit#slide=id.g3e9aa63dc_087
Fogler Tibor: Szellemi termelési mód és feltétel nélküli alapjövedelem https://docs.google.com/document/d/1N7AZB1NbJ8CUozPj_EoGKpH4QDP3EQR_MXI8MFT7QUU/edit