Szellemi termék

A szellemi termékek alapvető jellemzője, hogy aki birtokolja annak módjában áll azt másnak átadni, de eközben ő maga továbbra is birtokolja azt, azaz használhatja továbbra is és újra is értékesítheti. Azaz úgy “adja oda másnak is”, hogy közben neki is megmarad, tehát ez a tranzakció tulajdonképpen nem is csere, itt szigorúan véve eladásról, vételről és vételárról sem beszélhetünk. A tranzakcióra a felhasználási jog engedélyezése és a felhasználási jogdíj a helyesebb kifejezés. További lényeges különbség, hogy a szellemi termék az anyagi termékekkel ellentétben nem semmisül meg a felhasználás során, sőt sok esetben a széleskörű felhasználás még növeli is az értékét (a beépülő tapasztalatok fejlesztések révén, egyes esetekben pedig maga az elterjedtség az ami növeli a használhatóságot gondoljunk pl egy kommunikációs szabványra). A szellemi termelés sajátossága az is, hogy hasznossága / haszontalansága csak hosszabb időtávlatban derül ki, valamint az egyedi szellemi termékek előállítására fordított közvetlen hozzá kapcsolható munkamennyiség nem mutat egyértelmű korrelációt a létrejött termék minőségével, értékével. Egy szellemi termék előállítása során megszerzett tudás, tapasztalat gyakran egy másik szellemi termék létrehozásában jár pozitív hatással.

Kapcsolódó szócikkek

• Szellemi termelés piaci körülmények között - informatikai megoldási javaslat
• Szoftverek
• Nyílt Forráskódú Közgazdaság