A Slow mozgalom - lassú életmód (slow food) mozgalom nyílt hadüzenet a fast foodnak, a rohanó étkezési kultúrának, ám a komótos étkezésnél jóval többet jelent. A nemzetközi civil mozgalom fő feladatának tartja az egyedi zamat, az „ízekhez való jog" mellett a helyi termékek és termelők, helyi élelmiszerek, étkezési hagyományok támogatását, védelmét, a természetes fajtagazdagság megőrzését, a közös étkezések, a szomszédság, a közösség éltető erejét. Az elégséges gazdaság normális tempójában az emberi értékek és élmények kibontakozhatnak.
Története
A Slow mozgalom (Slow = lassú) 1986-ban indult el Olaszországból, amikor egy olasz étkezési publicista, Carlo Petrini tiltakozott egy McDonald’s megnyitása ellen a római Spanyol Lépcsőknél. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel.
3 évvel később, 1989-ben megszületett Párizsban a slow food alapdokumentum, ami a gyorséttermekkel és a műanyag ételek szemben az ízek és az étkezés élvezetét, a helyi termelők támogatását hirdette. Azóta a világ több országában, Norvégiában, az USA-ban, Németországban, még a túlgyorsult Japánban is közösségbe szerveződtek ennek a filozófiának a követői, és olyan területek is bekapcsolódtak a slowba, mint az utazás, a gyereknevelés, az olvasás, a médiafogyasztás, a mozi, vagy a design. A slow design a felelős, emberközpontú tervezésről és a fenntarthatóságról, a lokális alapanyagok és szakértelem felfedezéséről, az anyagok újrafelhasználásáról, a do-it-yourself tevékenység népszerűsítéséről szól.
Lassú települések
1999 óta találunk már lassú városokat is, olaszul Citta Slow-kat, amelyek olyan 50 000 lakos alatti települések, ahol a várostervezés az embert helyezi a középpontba, minél több park, zöld terület és biciklis utak kialakításával. A mozgalom célja, hogy a városi lét tempóját emberléptékűre lassítsa, hogy a városlakók jobban megismerhessék a közvetlen környezetüket és a helyi értékeket, ezáltal magukénak érezzék a városukat és vigyáznak rá. Itthon Hódmezővásárhely lett az első lassú város 2010 szeptemberében.
Lassú munkahely
A lassú mozgalom kapcsán a legtöbb beszélgetésre okot adó terület a munkavégzés, a munkahelyi lét. Egy lassú munkahely emberközpontúan és hosszú távra tervez, megadja magának az időt az ötletek kidolgozására, és a termékek kifejlesztésére, a magabiztos döntések meghozatalára. Eredményorientált, de a folyamatok az emberi természetet figyelembe véve vannak kialakítva: rugalmas az időbeosztás, és a meetingek csak a legszükségesebb esetekben, és a lehető legrövidebb ideig tartanak. Olyan hely, ahol a munkavállaló személyes és szakmai céljai egyensúlyban vannak, és az elsődleges elvárás felé a kreativitás, amit nyugodt, inspiráló, kiegyensúlyozott, lassú környezet kialakításával segíti a vállalat.
Lassú pénz
2014-ben az Egyesült Államokban megszületett a Lassú Pénz (Slow Money) mozgalom is. A magát a jövő gazdasági paradigmájaként hirdető projekt a helyi farmokba, gazdaságokba való befektetésre buzdít. A tagok fontosnak tartják, hogy a befektetők közvetlen kapcsolatban álljanak azzal, amibe invesztálnak, ennek érdekében összehozzák őket a termelőkkel, hogy megismerjék egymást. Az ötletgazda Woody Tasch szerint a jelenlegi kritikus gazdasági körülmények között sokat számítanak ezek a tényezők, és állítja: a válság a mozgalom létjogosultságát fogja igazolni. A Slow Money alapítványa az idén kezdi meg működését, és körülbelül 100 millió dollárt tervez szétosztani amerikai termelők között. A kritikus szemlélők nem annyira befektetésnek, mint inkább életérzésnek tartják a lehetőséget, így ezt csak azok engedhetik meg maguknak, akiknek a szociális érzékenység fontosabb a hozamnál.