Robert Fisher: Hogyan tanítsuk az értékeket? (könyvajánló) szerkesztése

'''Robert Fisher: Hogyan tanítsuk az értékeket?''' ([http://www.mkkonyvkiado.hu/ Műszaki Könyvkiadó], Budapest, 2002.)  [http://epa.oszk.hu/00000/00035/00152/pdf/EPA00035_upsz_2012_04-06_111-122.pdf]

Ez a könyv fontos tájékozódási pont és segítség lehet az Erkölcstant tanító tanárok számára, mivel a morális nevelés terén kiérlelt pedagógiai programot tartalmaz. A közölt részletek elsősorban módszertani útmutatásokat tartalmaznak. Külön köszönettel tartozunk a Műszaki Kiadónak, hogy lehetővé tette számunkra a részletek közlését. [http://folyoiratok.ofi.hu/sites/default/files/article_attachments/upsz_2012_4-6_08.pdf]

''„Az embereknek, nem lesznek jobbak attól, ha megmondjuk nekik, hogy milyen szabályokat kövessenek,”
(Jemma, 10 éves)''
[[Fájl:School-relax.jpg|thumb|290px|A nevelés az iskolában is megvalósítható.]]
== Bevezető ==

Részletek Robert Fisher Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni erkölcsről és erényről című könyvének bevezetőjéből. 

Hogyan segítsünk a gyermeknek abban, hogy kialakuljon a lelkiismeretük, amely a racionálisan megértett alapelvek sugallatát követi („Tudom, hogy mit kell tennem”) és olyan [[erények|erényei]], mint például a törődés és a bátorság, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy megfontolás alapján cselekedjék („Tudom, mit fogok tenni”)?

Az egyén morális lelkiismeretének és erős, ellenálló belső életének kialakulását az alábbi feltételek segítik elő:
*'''Példa''': példa az értékekre működés közben;
*'''Vita''': a morális értékek, kérdések és problémák közös megvizsgálása és megvitatása;
*'''Biztatás''': az értékmeggyőződéseken való gondolkodás és az ezeken alapuló cselekvés támogatása.

A gyerek abból tanul, ha az értékeket működés közben látja, fontos, hogy alkalma legyen morális  problémákat  megvitatni,  és  biztatásra  van  szüksége  ahhoz,  hogy  gondolataiért és tetteiért felelősséget vállaljon. Szükség van arra is, hogy össze tudja hasonlítani értékeit és meggyőződéseit a többiekével, hogy igyekezzenek megtalálni azt, ami bennük közös. Rá kell jönniük, hogy az, mi helyes és mi helytelen, nem mindig egyértelmű, és hogy mielőtt döntenének, meg kell vizsgálniuk a bizonyítékokat és érveket. Ahhoz, hogy képesek legyenek megbeszélni  a  különbségeket,  információn  alapuló  döntéseket  hozni  és  megoldani  a  konfliktusokat, segítségre van szükségük. Az értékek és meggyőződések megfogalmazásának folyamatában  azzal  tudunk  segíteni,  ha  gondolkodásukat  a  morális  eszmék  és  fogalmak ismeretével gazdagítjuk. Ahogy egy gyerek, aki megfogalmazási problémákkal küszködött, kifejezte: „Tudom, mit akarok mondani, csak nem találom a szavakat, amelyekkel elmondhatnám.”

== Hogyan tanítsuk az értékeket? ==

A személyes, morális, társadalmi és állampolgári ismeretek tanításának egyik iránya az, amelyik a tanterv többi tantárgyaiban fellelhető értékek feltárásán keresztül történik, míg a másik a speciális érték-órákon, amilyenek például a Gondolkodjunk az értékekről órák.

== Értékek a tantervben ==

Az [[emberi értékek|értékek]] nem függetlenek a tantervtől, hanem mindenben benne vannak, amit tanítunk, sőt, abban is kifejezésre jutnak, ahogyan tanítunk. Bármilyen tantárgy tanítása és tanulása során lehetőség nyílik arra, hogy hangsúlyozzuk az iskola értékeit vagy etikáját, és hogy fejlődjön a gyerekek önbizalma és felelősségtudata, alakuljanak kapcsolataik, hogy másokkal együttműködve dolgozzanak, reflektáljanak saját tanulásukra, és arra, hogy ez hogyan kapcsolódik  ahhoz,  hogy  egy  tágabb  közösség  tagjaiként  élnek.  Az  értékek  jelen  vannak minden nevelési tevékenységben, és minden, a tantervben megtalálható tantárgyban.

Íme,  néhány  példa  arra,  hogy  az  értékek  milyen  formában  jelenhetnek  meg,  és  hogy az értékekről való gondolkodás hogyan fejleszthető a tanterv valamennyi területén:

* '''Angol''': történetek, versek és szerepjáték alkalmazása személyes, morális és társadalmi értékek illusztrálására; más szempontok elemzése, készségfejlesztés a kérdezés és a kommunikáció terén;
* '''Matematika''': együttműködés; problémamegoldás; pénzügyi képesség fejlesztése;
* '''Természettudomány''': egészség; szexuális nevelés; kábítószerek; biztonság és a környezet;
* '''Technológia''': emberi szükségletek; az élet minősége; a technológia alkalmazása; egészség és biztonság;
* '''Informatika''': az email és az internet használata; az információ értéke; igazság és érvényesség;
* '''Történelem''': a források értéke; az események okai; a meggyőződések sokfélesége; eszmék és tapasztalatok;
* '''Földrajz''': környezeti kérdések; más kultúrák; a föld kihasználása; a fejlődés iránya;
* '''Rajz és művészettörténet''': a művészet által közvetített értékek; különböző korok kézművessége és iparművészete;
* '''Zene''': a zene és a zeneszerzés által kifejezett értékek és kulturális sokféleség;
* '''Testnevelés''': egészség és biztonság, személyes és társadalmi készségek, a fair play a sportban;
* '''Hittan''': vallási és morális meggyőződések, értékek és gyakorlatok.

Nem elegendő azonban ezekre a kapcsolódási pontokra támaszkodni. Ahhoz, hogy a személyes, morális, társadalmi és állampolgári ismereteket a többi tantárgyaktól elválasztva lehessen  tanítani,  szükség  van  speciális  alkalmakra  is,  amilyenek  például  az  állampolgári napok, az iskolatanácsok, vitakörök, vállalások és jótékonysági gyűjtések, iskolagyűlések és osztályrendezvények, például megtervezett órák az értékekről való gondolkodás fejlesztésére.

== Érték-órák ==

Ha a tanterv külön időt biztosít az értékekről való gondolkodás céljára, ez lehetővé teszi a tervezést, egyértelművé az alkalom jellegét és ellenőrizhetővé, hogy mit tanítunk. Egy sor, különböző tanítási stratégia szükséges ahhoz, hogy bővítsük azoknak az alkalmaknak a körét,  amelyek  a  tanulás  célját  szolgálják.  Ezek  között  vannak  olyanok,  amelyek  a  hangsúlyt az aktív tanulásra, a kérdezésre, a vitára vagy a döntéshozatalra helyezik, mindezt azonban változatos körülmények között, egyéni, csoportos vagy osztályfoglalkozás keretében.

Néhány módszer, amellyel egy speciális órán az értékekről való gondolkodás vagy vita elindítható:
* Dilemmák;
* Gondolatébresztő képek;
* Újsághírek;
* Nyitott kérdések;
* Külső vendégek;
* Gondolatébresztő történetek.

=== Dilemmák ===
Az életben mindenki került már döntési helyzetbe, amikor választania kell két lehetőség közül. Kérdezzük meg a gyerekeket, tudják-e, mit nevezünk a dilemmának. Ezt azzal érzékeltessük, hogy elmesélünk nekik egy esetet, amikor nekünk magunknak kellett meghoznunk egy nehéz döntést. Kérdezzük meg őket, hogy tudnának-e mondani egy példát nehéz döntésre (vagy  választásra),  amely  velük  történt  életük  során.  Vessünk  fel  egy  dilemmát,  a  csoport pedig vitassa meg, illetve különböző szempontokból vizsgálja meg. Mutassunk be további dilemmákat. Íme, három, különböző emberek által átélt dilemma. A gyerekek párosával, majd nagyobb csoportban vitassák meg őket, és adjanak tanácsot a megoldásra:

=== Morális dilemma ===

:1.   Egy gyerek dilemmája
Az a társaság, amelybe már régóta szeretnél bekerülni, most felajánlja, hogy bekerülhetsz a soraik közé, azzal a feltétellel, hogy szakítasz a legjobb barátoddal. Mit teszel?
:2.   Egy szülő dilemmája
Szülő vagy. Van egy 14 éves fiad (vagy lányod), aki elmondja neked, hogy a legjobb barátja kábítószerezik. Mit teszel?
:3.   Egy tanár dilemmája
Tanár  vagy.  Az  osztályodban  az  egyik  gyerek  azzal  vádol  egy  másik  gyereket,  hogy valamit ellopott tőle. A másik gyerek azt mondja, hogy a vád hamis (szándékos koholmány).  Senki más nem tud semmit az egész ügyről. Mit teszel?

A  dilemmák  megbeszélésének  az  a  célja,  hogy  a  gyerekek  gondolkodását  rugalmasabbá tegye, képessé tegye őket arra, hogy a problémát különböző szempontokból vizsgálják meg, és alaposan megfontolt döntést hozzanak. A gyakorlat befejezése után feltehetjük a következő kérdéseket: „Vannak olyan dilemmák, amelyeket könnyebb megoldani, mint a többit?”, „Amikor döntened  kell,  mi  az,  ami  segítségedre  van?”,  „Milyen  dilemmákat  kellett  már  megoldanod életedben?”

A valódi életben előforduló dilemmák rendszerint életünk legfontosabb döntéseit jelentik. 
Érdekes megjegyezni, hogy amikor Kohlberg annak kutatásával foglalkozott, hogy hogyan lehet dilemmákat alkalmazni a gyermekek morális fejlettségének mérésében, rájött, hogy a valódi dilemmákra adott megoldásokat sokkal jobban tudja használni, mint azokat, amelyeket kitalált problémákra adtak. Amikor például azt a valódi dilemmát vitatjuk meg, hogy egy gyerek útban  az  iskolába  talál  egy  ötfontos  bankjegyet,  és  nem  tudja,  mit  tegyen,  érdemes  felvetni a következő alapkérdéseket: „Mik a lehetőségek?”, „Mit kellene tenned”, „Mit tennél?”.

=== Képek ===

A képek közvetlenül az érzékekre ható gondolatébresztőt jelentenek. Származhatnak újságokból, képes folyóiratokból, lehetnek műalkotások reprodukciói, a lényeg az, hogy élethűen ábrázoljanak egy emberi szituációt. Az a cél, hogy a gyerekek találjanak a képen valami lényegeset, valamit, ami az értékekkel kapcsolatos, és hogy a lehető legjobban kihasználjuk azt a képességüket, ahogyan a vizuális anyag által közvetített értékre reagálnak, azt értelmezik és megvitatják.

A képek, beleértve a mozgó képeket is, mint például a videofilm vagy a -klip, nemcsak arra jók, hogy az intellektuális vizsgálódás komplex tárgyaként szolgáljanak, hanem általuk érzelmi  azonosulás  is  létrejön,  fejlesztve  az [[együttérzés|empátiát]]  és  a  mások  megértését,  amely  elengedhetetlen az érzelmi intelligencia szempontjából.  Kezdhetjük emberi arcok vizsgálatával, amelyek különböző érzelmeket tükröznek. Mutassuk meg a képet a gyerekeknek. Kérdezzük meg, szerintük az arc a képen milyen érzelmet mutat. 

''Mi okozhatta ezt az érzelmet? Előfordult már velük is, hogy hasonlóképpen érezték magukat? Miért?''

=== Újsághírek ===

Az újságokban sok minden található, ami jó kiindulópontja lehet az értékekkel kapcsolatos vitának. Nézzük meg a mai újságban szereplő híreket. Ezek a történetek milyen társadalmi és morális problémákat vetnek fel? Válasszunk ki egy történetet, amely a gyerekek életéhez 
és érdeklődési köréhez kapcsolódik. Ismertessük meg velük a történetet. Kérdezzük meg, hogy milyen kérdések, problémák és témák jutnak eszükbe a történetről. Az ő megjegyzéseiket és kérdéseiket használjuk gondolatébresztőként a vizsgálódó közösség vitáján. 

A  vitának  azt  kell  bizonyítania,  hogy  a  való  élet  rendkívül  összetett,  sok  szempontot  kell figyelembe venni, és a döntés nagyon ritkán egyértelmű. Az ilyen vita alapvető célja a nézetek sokféleségének felismerése, és az önbizalom megerősítése, amely ahhoz szükséges, hogy valaki kialakítsa saját, érvekkel alátámasztott véleményét.

=== Nyitott kérdések ===

A nyitott kérdés legalább annyira hasznos vitaindító lehet, mint a dilemma. Újság- vagy tv-híreken  alapulhat,  esetleg  a  gyerekek  életén  (lehet  egy  probléma,  esetleg  lelki  segélyláda, amelybe a gyerekek névtelenül problémákat dobhatnak be, amelyeket később megbeszélnek), vagy lehet általános értelemben vett nyitott kérdés.

Íme, néhány példa nyitott kérdésre, amely alkalmas lehet vitaindítónak:
* Mi a megfélemlítés? Mit lehet tenni ellene?
* Mi fontosabb: gazdagnak lenni vagy boldognak?
* Mi jobb: gyereknek lenni vagy felnőttnek?
* A fiúkkal és a lányokkal különbözőképpen bánnak? Különbözőképpen kell(ene) bánni velük?
* Mit jelent az, hogy valaki hős? Ki a te hősöd? Miért?
* Mik a törvények? Miért van rájuk szükség? (Alkossuk meg egy képzeletbeli társadalom törvényeit.)
* Mik a jogok? A gyerekeknek vannak jogaik? Milyen jogaik kellene, hogy legyenek?

=== Külső előadók ===

Az, ha a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy egy külső előadóhoz kérdéseket intézzenek, jó kiindulópontja lehet az értékekről való gondolkodásnak és vitának. Ha például meghívunk egy helyi vallási vezetőt, hogy megvitassuk azokat az értékeket, amelyek az ő meggyőződésükben és hagyományaikban megtalálhatók. A gyerekek egyénileg vagy csoportokban összeállítanak egy kérdőívet (a külső előadónak segítséget jelenthet, ha ezt előzőleg elküldjük neki). Beszéljük meg, mi a különbség nyitott és zárt kérdés között. A nyitott 
kérdésre adhatjuk a következő példát: ''„Meggyőződésük és hagyományaik hogyan maradtak fenn ilyen hosszú ideig?”, „Érezhető valamilyen változás?”, „A meggyőződésük hogyan befolyásolja az életüket?”''

Külső előadók felkérése azért is előnyös, mert ők speciális tudással rendelkeznek (pl. a  jog  vagy  a  vallásos  közösségek  területén)  ,  kapcsolatban  állnak  helyi  közösségi  csoportokkal  és  szervezetekkel,  ismernek  valódi  embereket  és  valódi  helyzeteket.  A  meghívott előadó érkezhet olyan helyi szervezetektől, amilyen a rendőrség, az önkormányzat vagy az egészségügyi intézmények, esetleg valamilyen önkéntes szervezettől, például jótékonysági vagy vallási csoporttól. Az, ha a gyermek találkozhat különböző foglalkozású, más kultúrából más háttérből érkező emberekkel, lehetővé teszi számára, hogy elmélyítse ismereteit az értékekről és az állampolgárságról. Arra is jó alkalom nyílik, hogy fejlessze kérdezési és vitakészségét, ahogy pozitív kapcsolatteremtő képességét is azzal, hogy meghívó- és köszönőlevelet ír).

=== Gondolatébresztő történetek ===

Minden kultúrában és vallásban használnak történeteket a gondolkodás elősegítésére, és arra, hogy üzeneteket közvetítsenek. (''például '') A jó történet kellőképpen összetett ahhoz, hogy intellektuális vizsgálódás tárgya legyen, és benne a jelentés több szintje is felfedezhető.

A Gondolatébresztő történetek órán a gyerekeknek közös élménye a történet, amely a  vita  kiindulópontja,  azonban  a  vizsgálódó  közösség  keretein  belül  mindenki  szabadon felvethet bármilyen témát vagy értéket, amelyről úgy véli, hogy valamiért köze van a történethez. A gondolkodás és vita kiindulópontja tehát egy narratív szöveg vagy kép.

Ez  a  vita  egy  „'''vizsgálódó  közösségben'''”  zajlott  le.  A  vizsgálódó  közösség  módszer  azt a célt szolgálja, hogy vitatkozzunk és érveljünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell élnünk és  miben  kell  hinnünk.  

Az  önálló  gondolkodás  elvére  épül,  arra,  hogy  [[nyitottság|nyitottak]]  legyünk mások  gondolkodása  iránt,  ezáltal  irányt  mutat  a  tekintetben  is,  hogy  a  véleménykülönbségeket  hogyan  lehet [[Kritikus vita| átgondolt  vitával]]  feloldani.  A  vizsgálódó  közösség  révén  a  gyerekek tapasztalatra tesznek szert azzal kapcsolatban, hogy a demokratikus értékek hogyan működnek  a  valóságban.  A  vizsgálódó  közösségben  való  részvétel  következtében  a  gyerekek megtanulnak érvelni, kérdezni és vitatkozni, azaz [[demokrácia technikák|társadalmi szokásokat]] gyakorolni, egyúttal azokat a készségeket és a hozzájuk szükséges önbizalmat is elsajátítják, amelyek a jó morális magatartáshoz szükségesek...

== Az értékek megvitatása ==

A gyerekek sokat tanulnak a szülők és tanárok példájából. Ha gyerekeket gondozunk vagy tanítunk,  a  fontos  értékeket  saját  példánkkal  kell  eléjük  állítanunk.  A  gyermekekkel  való vita során [[következetesség|következetesnek]] kell lennünk, például az alábbiakban:
* Azzal bátorítsuk a részvételt, hogy minden gyerek vélemény-nyilvánítását egyaránt elismerjük, és nagyra értékeljük;
* Türelmet tanúsítunk, és figyelmesen hallgatjuk, amit mondanak;
* Fogalmakra építünk, és segítünk nekik abban, hogy megközelítsék a bonyolult témákat;
* Elvárjuk, hogy megindokolják, miért gondolnak vagy mondanak valamit;
* Biztosítjuk, hogy a vitára vonatkozó szabályokat, amelyekben a csoport megegyezett, mindenki betartja.

== Mindenki által elfogadott szabályok ==

Azok  a  gyerekek,  akik  nincsenek  hozzászokva  az  ilyen  keretek  között  folyó  munkához, nehezen tudnak érvelésen alapuló csoportos vitát folytatni. Ezért nem árt, ha előzetesen megegyezünk a vitával kapcsolatos főbb szabályokban. 

A vizsgálódó közösségben a vita szabályai  legalább  annyira  fontosak,  mint  a  vita  tartalma,  ugyanis  a  gyerekek  legalább annyit  tanulnak  a  példából  és  abból,  hogy  részt  vesznek  a  vitában,  amennyit  a  morális fogalmak megvitatásából. Ha a kulturált vita olyan élmény, amelyet személyesen éltek át, akkor  szabályait  és  konvencióit  is  könnyen  magukévá  teszik.  Kezdetben  azonban  ezeket a szabályokat érthetően el kell magyarázni. Ahogy a 8 éves Rebecca mondta: ''„Szerintem azért van szükség a szabályokra, hogy menet közben nehogy elfelejtsük, miről is szól az egész.”'' 

Nincs szükség túl sok szabályra, ezek is legyenek olyan tömörek és frappánsak, amennyire csak lehet, a lehető legkevesebb szóban kifejezve. Meg kell őket vitatni a gyerekekkel, például úgy, hogy ők maguk kis csoportokban összeállítanak egy sor szabályt, majd felolvassák az osztály előtt. ''Melyek azok a szabályok, amelyekben mindenki egyetért? Hogyan lehet legjobban megfogalmazni ezeket?''

Tanulmányok bizonyítják, hogy azokat a szabályokat a legkönnyebb fejben tartani, amelyeknek '''pozitív a megfogalmazásuk'''. A közösen elfogadott szabályok listáját jól láthatóan kell elhelyezni az osztályban, hogy később lehessen rá hivatkozni. Fontos, hogy rugalmasak, könnyen taníthatóak és könnyen betartathatóak legyenek, és meg lehessen őket újítani. Nem baj, ha a csoportot gyakran kell emlékeztetni rájuk, és fontos, hogy a vita gyakorlata során alkalmazzuk őket. A szabályok szem előtt tartásának jó módszere, ha azt mondjuk, bárki, aki szabálytalanságot vesz észre, megszakíthatja a vitát. Meg is bízhatunk valakit azzal, hogy figyelje, a vita során minden szabályosan történik-e (ha a megbízatást egy rendbontónak adjuk, azt tapasztalhatjuk, hogy nagyon szigorú lesz a szabályok betartatásában).

Ha  van  egy  sor  alapszabály,  akkor  már  van  mire  hivatkoznunk,  ha  valamelyik  gyerek nem odaillő (például rasszista vagy szexista) megjegyzést tesz a vita során. Ha ilyen megnyilvánulás hangzik el a vita során, és a többiek szó nélkül hagyják, akkor nekünk kell szóvá tennünk,  és  megindokolnunk,  hogy  miért.  Bizonyosodjunk  meg  arról,  hogy  a  diákok  megértették az érvelésünket, és hivatkozzunk az alapszabályokra, például így: „A szabály az, hogy tiszteletben kell tartanunk mindenkit, vajon az előbb elhangzott megjegyzés tiszteletet fejez ki?”

Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ha mindenki elfogadta a szabályokat, akkor mindenkinek  engedelmeskednie  kell  nekik.  Ragaszkodjunk  a  szabályok  betartásához,  különösen ahhoz az alapelvhez, hogy egyszerre csak egy valaki beszél. Emlékeztessük őket arra, hogy jogukban áll hallgatni, de figyelniük kötelező.

'''Alapszabályok'''

Néhány szabály, amelyben 11 éves gyerekek megegyeztek:
* Figyelj arra, amit mások mondanak.
* Légy kedves a többiekhez, és segíts nekik.
* Gondolkodj, mielőtt beszélsz vagy kérdezel.
* Légy udvarias, és ne nevess ki senkit.
* Tiszteld a többieet; aki nem akar megszólalni, annak nem kötelező.

== Közös gondolatébresztő ==

Ha kialakult az ülésrend, és megegyeztünk az alapszabályokban, az óra azzal kezdődik, hogy közreadunk egy gondolatébresztőt. Sok tanár szereti az órát bemelegítő gyakorlattal vagy gondolkodó játékkal kezdeni, amely azután gondolkodás fő tárgya lesz, illetve az első gondolatébresztő. 

Olyasmi,  ami  intellektuális  vizsgálat  tárgya  lehet,  például  egy  történet,  egy  vers  vagy egy kép. Fontos, hogy minden gyerek számára jól látható legyen (feltehetjük például az írásvetítőre, kinagyíthatjuk „nagy könyv” formátumra, vagy átírhatjuk egy nagyobb papírlapra), vagy mindenkinek legyen egy saját példánya.

Ha  egy  történet  lesz  a  vita  kiindulópontja,  akkor  a  csoport  tagjai  rendszerint  felváltva olvassák fel, mindenki egy bekezdést. Aki nem tud, vagy nem akar olvasni, az azt mondhatja, hogy „Tovább”. Ezután a történetet ismét elolvassák, ezúttal magukban, hogy legyen idejük alaposan végiggondolni. Manapság nagy jelentőséget tulajdonítunk a tanítás tempójának. Egy „gondolkodó” órából sem hiányozhat a tempó és a változatosság. Fő jellegzetessége, illetőleg ami mindannyiunknak szükséges összetett feladatok megoldásakor: az elmélyült reflexióra szánt időszak, azaz a gondolkodási idő...

== Gondolkodási idő ==

A  tanárok  arra  biztatják  a  gyerekeket,  hogy  gondolkodjanak  a  történeten  vagy  gondolatébresztőn, és tegyenek fel kérdéseket vele kapcsolatban. Ennek több módja is lehetséges. Egy tanár például így szólt a 6-7 évesekhez: „Van valami kérdésetek vagy hozzáfűznivalótok a történethez?” Egy másik pedig így: „Van valami, amit különösnek, érdekesnek vagy meghökkentőnek találtok ebben a történetben?” Egy harmadik tanár pedig a következő kérdést tette fel 10 éves tanítványainak: „Számotokra mi a legfontosabb kérdés ebben 
a történetben?”

Hagyjunk elegendő időt a gyerekeknek arra, hogy csendben üldögéljenek és gondolkodjanak. Gondolataikat meg is oszthatják valakivel, majd kérdéseiket és megjegyzéseiket az egész csoporttal. Adjunk gondolkodási időt a vita előtt, hogy a gyerekek megfogalmazzák 
kérdéseiket a vita közben, ha azt akarjuk, hogy az osztály egy bizonyos kérdésre reagáljon, végül  az  óra  végén,  az  áttekintés  vagy  az  „utolsó  megszólalások”  idején.  Hangsúlyozzuk, hogy első gondolataink nem feltétlenül a legjobbak, ezért az „gondoljuk át még egyszer” vagy „mit gondolunk erről most” hasznos módszerek a gondolkodás bátorítására és fenntartására.

Gondolkodási időt vagy „várakozási időt” az egész óra során bármikor hagyhatunk. A kutatások azt bizonyítják, hogy ha adunk '''3-5 másodperc gondolkodási időt''' a kérdés elhangzása után, akkor a gyerekek jobb, hosszabb és végiggondoltabb választ adnak, ráadásul 
arra  is  nagyobb  esélyt  ad  nekik,  hogy  megkérdezzék,  ha  valamit  nem  értenek.  A  gyerekek a  példából  sokat  tanulnak.  Ha  azt  akarjuk,  hogy  gondolkodjanak,  akkor  tanárként  vagy szülőként figyelmesnek kell mutatkoznunk. Ha valami érdekes vagy értékes, akkor érdemes megállni  és  végiggondolni.  Az  legyen  a  jelszavunk  (az  osztályban  is  kitehetjük  valahová ezt  a  feliratot),  hogy  „Állj  meg,  és  gondolkodj”  Álljunk  meg,  és  gondolkodjunk  a  gyerekek kérdésein és megjegyzésein is, szintén 3-5 másodpercig, ha olyasmit mondanak, amin érdemes gondolkodni. Ahogyan a 10 éves Trudy megfogalmazta: ''„Csak akkor próbálok tényleg gondolkodni, amikor hagynak rá időt, nem pedig akkor, amikor sürgetnek, és folyton valami újat kell elkezdeni.”''

== Kérdezés ==

A gyerekek először egyénileg, majd párokban gondolkodnak a gondolatébresztővel kapcsolatos  kérdéseiken,  illetve  megjegyzéseiken  (Vajon  mindketten  ugyanazokra  a  kérdésekre gondoltak?), majd megosztják gondolataikat a csoporttal. Írjuk fel kérdéseiket és megjegyzéseiket a táblára, egy nagy papírlapra vagy az írásvetítőre. Írjuk a kérdések mellé a gyerekek nevét, hogy rögzítsük és elismerjük annak értékét, amivel hozzájárultak a vizsgálódáshoz.

== Megvitatás ==

A tanár szerepe abban áll, hogy nem engedi, hogy a csoport figyelme elkalandozzon az éppen  megvitatott  témától,  és  hogy  további  kérdésekkel  mélyebbé  tegye  a  megbeszélést, például  azzal,  hogy  érveket  és  bizonyítékokat  kér,  és  más  lehetséges  álláspontokat  mutat be. A cél a komoly, rendszeres és huzamos figyelem fenntartása a szóban forgó kérdés vagy téma iránt. A gondolkodás próbája nyitott vagy szókratészi kérdések (lásd alább) feltevéséve is lehetséges, ám a kérdéseken kívül másfajta módszerek legalább olyan hatásosak lehetnek a gondolkodás elmélyítésében...

A Gondolkodjunk az értékekről órán a tanár számára a fő feladatot az jelenti, hogy segítsen a csoportnak a morális kérdésekre, és az éppen megvitatott téma mögött rejlő értékekre koncentrálni. Egy tanár egyszer így foglalta össze: ''„Az a feladatom, hogy a gyerekeket ráébresszem arra, hogy morális döntéseket kell hozniuk, és hogy nem mondhatnak semmit anélkül, hogy jó okuk lenne rá.”''

Kezdjük azzal, hogy '''a kérdezőt megkérdezzük''', miért tette fel a kérdést. Próbáljuk meg tisztázni a kérdéssel kapcsolatos fő álláspontokat. Kérdezzük meg, ki ért egyet, ki nem ért egyet azzal, ami elhangzott. Bátorítsuk a résztvevőket, hogy beszéljenek egymással, és a beszélőt nézzék, ne a tanárt. Próbáljuk a vitát a választott témára koncentrálni, de engedjünk meg utalásokat más,  kapcsolódó  kérdésekhez  és  témákhoz  is,  amennyiben  helyénvalónak találjuk. Kisgyermekek  számára  az  azzal kapcsolatos döntések,  hogy  mi  helyes  és  helytelen, kivétel nélkül önös érdekből származnak. A vita során annyit tehetünk, hogy megértetjük velük azt az alapelvet, hogy a dolgok az önös érdeken kívül más okok miatt helyesek vagy helytelenek. Fel kell ismerniük, hogy valódi helyzetekben  elvont morális elveknek is jelentőségük van, amilyen például az aranyszabály: ''„Csak azt tedd másokkal, amit szívesen vennél, ha veled tennének.”''

Az egyénekben különböző ütemben fejlődik ki a morális érvelésre való képesség. Még középiskolásoktól is gyakran hallani  azt  a  nézetet,  hogy  valami  azért  helytelen,  mert „az ember bajba kerülhet miatta”, és hogy a puskázás helyes, „ha sikerül megúszni.” A vita során a diákok szembesülnek egy sor véleménnyel és elmélettel arról, hogy valami mitől lehet helyes  és  helytelen.  Ilyen  viták  nélkül  az  emberek,  koruktól  függetlenül,  megrekedhetnek azon  a  szinten,  amelyet  Szókratész  „megfontolás  nélküli”  létnek  nevez,  elfogadva  mások véleményét vagy saját lusta feltevéseiket. Ahogyan a 11 éves Donna megfogalmazta: ''„Ha az ember semmit sem beszél meg másokkal, akkor azt hiszi, hogy mindenki ugyanazt gondolja, amit ő.”''

Amikor megvitatunk egy morális kérdést, akkor lehet, hogy '''nincs is helyes és helytelen válasz, csak kérdések  vannak''',  amelyet  felvetnek,  vélemények,  amelyeket  megosztanak egymással, és a gondolkodás, amely mindig új feladatokkal találja magát szemben, ahogy 
az új és az előzőektől különböző álláspontokkal szembesül. Az ilyen vita nem lehet választható, órarenden (vagy az életen) kívüli tevékenység, hanem központi szerepet kell kapnia az oktatás és a megfontolt és felelősségteljes állampolgári lét egész folyamatában.

== A vita áttekintése ==

Ha  fontos  annak  megvitatása,  amit  gondolunk,  akkor  maga  a  [[Vitakultúra|vita]]  is  megérdemli,  hogy komolyan vegyük. Ha azt akarjuk, hogy a vita sikeres legyen, akkor értékelnünk kell a gondolkodást és az érvelést, és meg kell teremtenünk a bizalom légkörét. A tanárnak vagy vitavezetőnek arra is időt kell szánnia, hogy áttekintsék a vitát. Egy plenáris vagy értékelő óra levezetése nem könnyű feladat. Ezt a komplex tanítási feladatot az alábbiak jellemzik:

Sok nyitott vagy szókratészi kérdés, mint például:
:„Beszéltünk ma bármi fontosról?”
:„Mi volt a legfontosabb fogalom (vagy gondolat), amelyet megvitattunk?”
:„Feltettünk nehéz kérdéseket (vagy felvetettünk nehéz problémákat)?”
:„Voltak valakinek jó gondolatai vagy új ötletei?”
:„Találtunk jó érveket, indokokat vagy bizonyítékokat annak alátámasztására, amit mondtunk?”
:„Jól elmagyaráztuk a gondolatainkat?”

Tanári utalások a „nagy” gondolatokra vagy fogalmakra, amelyek a vita mögött meghúzódnak, ahogy itt következik egy módszer arra, hogy a tanár hozzákapcsolja a vita témáját egy tágabb fogalomhoz:

:Tanár: Amikor azt mondjuk, hogy nem szabad hazudni, akkor ezt úgy értjük, hogy minden körülmények között őszintének kell lennünk? Szerintetek miért olyan fontos az őszinteség?

A vita témájának összekapcsolása más témákkal és a mindennapi élettel, ahogy itt következik:

:Tanár: Nos, a bátorságról beszéltünk, és hogy néha milyen nehéz másoknak elmondani, 
hogy mit gondolunk. Ki tudna mondani egy példát a bátorságról abból a történelmi korból, 
amellyel történelemórán éppen most foglalkoztok?

Esetleg arra is tartalékolhatunk egy kis időt, hogy mindenki mondhasson még egy 
„utolsó szót”, hogy a kevésbé bátor résztvevők is megszólalhassanak. A csoport számára feltett önértékelési kérdések a következők lehetnek:
:„Mit tanultunk?”
:„Melyek voltak a legérdekesebb gondolatok és ötletek?”
:„Van valaki, aki most már másképp gondolkodik erről (és ha igen, miért)?”
:„Vannak olyan fontos kérdések, amelyeket nem vitattunk meg?”
:„Van  valakinek  olyan  kérdése,  amelyet  a  legközelebbi  alkalommal  meg  kell  vitatnunk?”
:„Lehetne jobban is megszervezni ezt a vitát?”

A szóbeli visszajelzésen kívül készíthetünk és készíttethetünk írásos áttekintést is. 
Egy 7 éves gyerek például így írta le osztálya által éppen megvitatott történet végkövetkeztetését: ''„Ebből a történetből azt tanultam, hogy van olyan, hogy valaki túl sokat beszél. Én figyelek arra, hogy mit mondok, de néha egészen begolyózom, és olyankor rémes dolgokat mondok. De ha próbálom, akkor oda tudok figyelni arra, hogy mit mondok.”''

== A morális fejlesztés mérése ==

A  morális  fejlesztés  azt  jelenti,  hogy  a  gyermeket  képessé  tesszük  arra,  hogy  kialakítson egy  sor  értéket,  amelyek  részben  személyesek  és  az  önérdekhez  kapcsolódnak,  részben közösségiek, és a többiek érdekével kapcsolatosak. '''Morális döntést csakis szabadon lehet meghozni.''' Egy papagáj vagy kisgyerek, aki azt ismételgeti, hogy „A lopás helytelen”, nem hoz morális döntést. A morális döntés annak a személynek a döntése kell, hogy legyen, a lényéből kell fakadnia. A morális döntés interperszonális is, és amennyiben a többiek azonos fontossággal  bírnak,  másokra  is  vonatkozik.  Ezért  az  önismeret  és  mások szükségleteinek és érzéseinek az ismerete a morális nevelés egyaránt fontos tényezője.

=== Az én ===

A  morális  nevelés  egyik  kulcskérdése  az autonómia,  azaz  az  önálló  gondolkodásra  való  képesség.  Bizonyítható,  hogy  a  gyerekek  önállóan  gondolkodnak,  például  olyankor,  amikor egy kisebbség által képviselt álláspontra helyezkednek, vagy amikor vitába szállnak valaki másnak az álláspontjával. Ugyancsak megmutatkozik a növekvő önbecsülésben, és abban, ahogy a gyerekek egyre inkább hajlandók felelősséget vállalni azért, ahogyan élniük kellene. 

Az autonómia jól megragadható az alábbi kérdésekkel:
* Mit gondolok valójában?
* Mit érzek önmagammal (vagy a helyzettel) kapcsolatban?
* Milyen életet szeretnék élni?
* Milyen ember szeretnék lenni?
* Mik az értékeim és a prioritásaim?

=== A többiek ===

A morális [[nevelés]] másik fontos tényezője az empátia, vagyis az az állapot, amikor emocionális  és  kognitív  értelemben  egyaránt  „ráhangolódunk”  egy  másik  emberre,  különös tekintettel arra, hogy megértjük, milyen lehet neki az a helyzet, amelyikben van. Az öntudat (autonómia) és másokkal való kapcsolataink (kapcsolódás) révén mutatjuk meg, kik vagyunk. Az emberi élet paradoxona az, hogy egyszerre vagyunk egyénként elkülönülve, mégis, egy kultúra  részeként,  összekapcsolva.  Az  egyének  örömüket  lelik  a  kapcsolatokban.  

Az,  hogy kik vagyunk, attól is függ, hogy milyen környezetben élünk, és milyen kapcsolatokat létesítünk. Az én és a többiek kölcsönhatását tükrözi a demokráciával kapcsolatos kétféle nézet, amelyek közül az egyik a demokráciát az egyénnek azzal a szabadságával azonosítja, hogy saját érdekét megvalósítsa, míg a másik szerint az egyének alapvetően a közösség alkotóelemei. Minden közösségben feszültség tapasztalható a szabadsághoz való jog és a mások iránti felelősség között. A vizsgálódó közösségben a szabadsághoz való jog kétféleképpen is megmutatkozik: az egyik a megnyilatkozás szabadsága (akkor is, ha valaki téved), a másik az a jog, hogy aki akar, hallgasson, „Tovább”-ot mondjon, figyeljen, de ne szólaljon meg. A felelősség az egymással való törődésben mutatkozik meg.

A törődéshez vagy empátiához morális képzelőerőre van szükség, azaz olyan képességre, hogy lehetséges helyzeteket találjunk ki és játsszunk el, „gondolati élményeket” szerezzünk,  amilyen  például  az,  amikor  beleképzeljük  magunkat  valakinek  a  helyébe.  Az  együvé tartozás  érzése,  amelynek  révén  a  gyerek  rájön,  hogy  csak  egy  a  sok  közül,  a  többiekéhez hasonló érdekekkel és vágyakkal, szükséges az előítéletek kialakulásának és annak megelőzésére, hogy az emberekről sztereotípiákban gondolkodjon. Az empátia jól megragadható 
az alábbi kérdéstípusokkal:
* Hogy éreznéd magad (hogy érezné magát a másik ember)?
* Hogyan érezném magam, ha ez velem (vagy veled) történt volna?
* Milyen lenne (szerinted), ha te lennél a másik ember helyében?
* Egyenlő lehetőségeket biztosítottam (biztosítunk) mindenki számára?
* Hogyan tudatom másokkal, hogy nagyra értékelem és tisztelem őket?

== Kapcsolódó olvasmányok ==
* [[Csoportmunka szabályai]]
* [https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=20&id=55031 Robert Fisher:Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni erkölcsökről és erényekről]
* Pálvölgyi Ferenc: [[Az univerzális értékek katalógusa]]
* [http://ofi.hu/tudastar/demokratikus-ertekek Csukonyi Csilla – Münnich Ákos – Oravecz Zita: A demokratikus értékek megjelenése a középiskolások csoportgondolkodásában]
*[[A tücsök és a hangya (tanmese)]]
[[Kategória:Tanító_történetek]]
[[Kategória:Humanizmus]]
[[Kategória:Pozitív pszichológia]]
[[Kategória:Szakirodalom]]
[[Kategória:Demokrácia]]
[[Kategória:Gyakorlat]]
[[Kategória:Emberi értékek]]