Forrás: Bicsák Tamás E-demokrácia tanulmánya: Az online kommunikáció bevonása a települési döntéshozatalba (BME Diplomamunka, 2018)
Porto Alegre városában, ahol 1989-ben a helyi vezetés felé megromlott bizalmat igyekeztek akképp helyreállítani, hogy bizonyos megkötésekkel közvetlen beleszólást engedtek a helyi lakosságnak a városi költségvetés elkészítésébe. Olívio de Oliveira Dutra, a brazíliai Munkáspárt egyik alapító tagja, aki korábban a Banki Dolgozók Szakszervezetének elnökeként országos sztrájkot szervezett a katonai diktatúra idején, és emiatt üldöztetésnek lett kitéve, 1989-ben foglalta el Rio Grande do Sul állam fővárosának polgármesteri székét, amely tisztséget egészen 1993-ig betöltötte. (Később az állam kormányzója is lett, majd a háttérbe vonult, de a pártját nem hagyta el.) Az általa elindított folyamatot két tényező is nagyban segítette: egyfelől a katonai diktatúra megbukása után, 1988-ban elfogadott új brazil alkotmány első szakasza egyformán legitimnek ismeri el a közvetett (képviselőkön keresztül gyakorolt) és a közvetlen demokráciát, a kettő közti egészséges egyensúly megtalálását pedig az egyes helyi kormányzatok hatáskörébe utalja. Másfelől, még az illegalitás éveiben, a Munkáspárt elődszervezete Porto Alegrében körzetekre osztotta a várost és a párt helyi alapszervezetei – természetesen a legnagyobb titokban – elöljárókat választottak maguk közül, akik igyekeztek a hivatalos utat megkerülve, önálló kezdeményezések formájában megoldani a helyi lakosok panaszait.
Mivel kicsi, alig pár tíz fős sejtekről beszélünk, akik maguk is a környéken laktak és ismerték a lakókat, így erős legitimációs bázissal indulhattak neki ennek a jóval radikálisabb kísérletnek. A városban számtalan mikrolokális szintet határoztak meg, amelyek pár tíz fős szomszédságokat takarnak, lényegében, közvetlen az illegáis elődeikből nőttek ki. Ezek a mikrolokális körzetek saját maguk közül választott képviselőket küldenek a Szektorális Fórumba, amelyből tizenhat darab működik, lévén a várost ennyi szektorra osztották. Ezt követően az egyes szektorok fórumai is kettő-kettő képviselőt választanak maguk közül a Municipális Tanácsba, amelynek immáron közvetlen feladata a lakosok által küldött panaszok és ötletek önkormányzat elé terjesztése. Porto Alegrét a szakirodalom elsősorban a participatory budget, vagy 42röviden PB megjelöléssel illeti, amely közösségi költségvetést jelent. Évente egyszer kérik ki a lakosok véleményét a költségvetés egy szeletének allokációjáról, amely nyomán:
- az ivó-és szennyvízhálózattal ellátott háztartások száma a városban 1988-tól 1997-ig 75-ről 98%-ra nőtt.
- 1986-tól 1997-ig az iskolák száma megnégyszereződött,
- az egészségügyi és oktatási kiadások részaránya a városban 1985 és 1996 között 13- ról 40%-ra emelkedett,
Eközben 1992 és 1999 között a közvetlenül a városlakók által elosztható részaránya is növekedett a költségvetésnek, 17-ről 21%-ra.
A modell olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy nem csak a mai napig működik, de 2003-ban már 140 brazil városban működött hasonló modell, amely az ország összes, 5571 városának 2,5%-a. További települések vették át a modellt ezt követően – természetesen kisebb-nagyobb módosításokkal –, a Dominikai Köztársaságban, Bolíviában, Peruban, Guatemalában és Nicaraguában ma már az összes helyi önkormányzatnak kötelező közösségi költségvetést működtetnie, de kísérleteznek a bevezetésével Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Németország egyes településein is, továbbá egyes iskolákban a tanárok és a diákok kezébe adták a költségvetés egy részét, a Porto Alegréből kiindult modellt alapul véve az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. Szintén hivatkozási alapként szolgált a rendszer az Egyesült Királyságban – azon belül is főképp Skóciában –, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Dél-Koreában és Indiában is, igaz, ezeken a helyeken olyannyira átformálva, hogy már nehezen felismerhetőek és több szempontból is eltávolodtak a közvetlenség eszményétől. Argentínában, Buenos Airesben sikeresnek ígérkező kísérlet indult a kétezres évek elején a brazil modell minimális változtatásokkal való bevezetésére, azonban a folyamat megtorpant egy politikai változást követően, majd a rendszert 2005-re felszámolták. [Antal (2015)] [Flannigan (2004)] [Robertson] [Cowper (2005)]
Fontos és nem elhanyagolható tény, hogy Porto Allegre és a példáját követő városok esetében egyre nagyobb arányban kerülnek bevonásra az online kommunikációs formák a helyiek véleményének hallatására, amely szinte azonnal növelni kezdte az amúgy sem alacsony részvételi arányokat a közösségi döntéshozatalban, amely ismételten alátámasztja azt a hipotézist, hogy az online kommunikáció és a web2.0 technológia jó katalizátora lehet ezen törekvéseknek.