Alternatív Gazdaság lexikon
Register
Advertisement

Részemről maradnék az ökológiai lábnyom kifejezésnél. A karbonlábnyom kifejezés ugyanis már eleve olyan érzetet kelt, mintha valami távoli, idejétmúlt dologról beszélnénk (pl. karbon kor). Másrészt pedig, az emberiség és a természet kapcsolatában a szénnel kapcsolatos problematikák nem a teljes problémahalmazt képezik, csak a legmeghatározóbbat.

Watches

Az óra ketyeg, a civilizáció ideje fogy.

Nézzük, miért.

Ugyanezeket a trendeket másképp is lehet szemlélni. Mivel a mai napig sohasem volt szempont, hogy a Földnek véges készletei és forrásai vannak, az ember úgy kezelte azokat, mintha végtelenek lennének. Ugyanígy tekintettünk a természetre is, és vég nélkül szórjuk, öntjük bele szemeteinket, mérgeinket. Ennek az alapvetően hibás és felelőtlen gondolkodásnak mára (és itt inkább évtizedes időhorizontot értek, mint szó szerint napokat) világosan megmutatkoztak pusztító és fenntarthatatlan jelei.

Egyrészt túl sok szén-dioxidot és más üvegházgázt juttatunk a légkörbe, ami beindította és/vagy felgyorsította a globális felmelegedést. Az élelmiszer-, és ezen belül különösen a hústermelés miatt művelés alá vont földterületekkel csökkentettük a természetes szénnyelők (erdők) mennyiségét, ami által nemcsak több szén-dioxid maradt a levegőben, de a vadon élő állatok és növények élettere is beszűkült, vagy meg is szűnt. Másrészt, a szennyezésekkel, mérgezésekkel (növényvédő szerek használata, bányászat, közlekedés, különböző kemikáliák, stb.), túl sok élőlényt öltünk és ölünk meg, kezelhetetlenül sok ponton megszakítva ezzel a táplálkozási láncot, felborítva és megsemmisítve az ökológiai egyensúlyt. Mindezzel egyszerre okoztunk klímaválságot és indítottuk be a hatodik nagy fajkihalást, ami nem a hatodik legnagyobb, hanem akár lehet a legnagyobb is a 6 között.

Töprengjünk el, miért alakítottunk ki fenntarthatatlan életmódot? Mert nem fenntartható a már fejlettnek mondott országok polgárainak életmódja, hiszen ők is szennyeznek, mérgeznek, szemetelnek, hiába tűnik úgy, hogy környezettudatosan élnek. Sőt, főleg annak a kényelmes életnek az árával van a legtöbb baj, amit a fejlődőnek mondott országok polgárai még csak most próbálnak elérni. Világos, hogy amint elérték, menthetetlenül összeomlik a civilizációnk, ahogy az is, hogy addigra nem leszünk a globális károkozásunkon való változtatás helyzetében: mert már kifutottunk az időből. A posztban leírt fejtegetésnek ezért ez a legnagyobb hibája: a fejlettnek mondott országok lakosságának életszínvonala és életmódja már legalább az iparosodás óta fenntarthatatlan (és itt félrevezető a "karbonlábnyom" kifejezés használata).

Az okokat keresve, a különböző társadalmi, gazdasági és környezeti konfliktusok eredőjében önzést, mohóságot, tájékozatlanságot, butaságot és felelőtlenséget találunk. Ezek a tulajdonságok együttesen, az értelmes és ezért hatékony fajnak (az embernek) olyan kényszerpályákat rajzoltak fel, melyeken haladva egyrészt pusztán létszámának gyarapodásával is veszélyessé vált saját környezetére (és így önmagára); másrészt képtelenné vált a pusztító/szennyező útról való letérésre, illetve új, fenntartható életmodell keresésére és alkalmazására. Legalábbis, jelenleg itt tartunk, ennyit láthatunk.

Ember és természet kapcsolata nem egy romantikus, költői viszony, hanem egy élőlény és környezetének, erős függéseken alapuló viszonya. Az emberiség, a fejlődésnek mondott változásban most arra a pontra ért, ahol már fel tudja mérni ezeknek a függéseknek a tényleges nagyságát, de már túl nagy rombolást végzett a kapcsolatrendszerben ahhoz, hogy módja legyen kis veszteségekkel megúszni tévedéseit.


Forrás[]

Advertisement