- Megtakarítás és felhalmozás,
- Síklaky István, 2001.4.10., 1 oldal
- A fennmaradás társadalmi programja könyv 3/7 nyomán
Meg kell különböztetnünk a megtakarításokat a felhalmozásoktól.
Megtakarításnak azt a pénzösszeget nevezzük, amelyet egy "munkás" ("munkásnak" tekintjük az utcaseprőt, az orvost, a vállalkozót, a királyt, stb.) a munkaterméke (szolgáltatása) ellenében kapott jövedelméből félretesz azzal a céllal, hogy majd egy később jelentkező személyes (családi) szükséglet (kórház, házépítés, öregkor) költségeit fedezhesse belőle.
Felhalmozásnak azt a pénzösszeget nevezzük, amelyet valaki bármilyen módon megszerzett, és arra használja fel, hogy kamatot (rendszeres járadékot) kapjon belőle, azaz befekteti. A felhalmozás tehát minden esetben tőke, míg a megtakarítás csak esetlegesen tőke (ha például a munkás bérének el nem költött részét takarékpénztárban helyezi el ahelyett, hogy a matracába rejtené), és akkor is csak mellékesen tőke, mert a főcél nem a kamatszerzés, hanem az, hogy a megtakarított pénz megtartsa vásárlóerejét arra a későbbi időre, amikor majd szükség lesz rá.
A megtakarítás forrása tehát - meghatározásunk szerint - valamilyen munka (teljesítmény).
A felhalmozás forrása teljesítmény nélkül - bűnözéssel vagy kizsákmányolással - szerzett jövedelem.