Liskaland tábor szabályai

Liska-féle gazdasági modellje alapján megvalósított Liskaland nyári tábor szervezői egyetemi hallgatók, a Liska Tibor Szakkollégium tagjai. A 2009-ben megvalósított első tábor szabályzata jól sikerült, azon csak minimális mértékben kellett módosítani, ám kisebb bővítések rendszeresen történnek.

Résztvevők

18 éves kor betöltése után bárki jelentkezhet a LisKaLandra. Műegyetemistának sem kötelező lenni. 2013-ban olt negyvenes résztvevő is, tehát az érdeklődők köre nagyon széles. 2013-ban történt egyébként először, hogy a szakkollégisták kevesebben jelentkeztek, mint külsősök, aminek nagyon örülünk. Van külön diák – hallgatói – és felnőtt jegy, a diákoknál van csoportos kedvezmény is, mert a szervezők szeretnék, ha baráti társaságok is jelentkeznének.

Programok

A hét folyamán sok érdekes egyéb programot is szerveznek, amelyek a tábor mindennapjait színesítik.

Belső elszámolás

A táborban a LisKaLand saját pénznemével, az ökivel fizetnek. A tábor elején mindenki megkapja saját társadalmi örökségét, amely egyenlő összeg minden játékosnál; a nyertes pedig az lesz, aki a nyolcadik napon a legtöbb ökit birtokolja. A kereskedelmi bankok elindítása a tervek között szerepel (2011). Egyelőre egy +állami bankot+ áll fel, amelyet a szervezők közül kikerülő három-négy személyi bankár képvisel a játékosok felé.

Személyes társadalmi tulajdon

Képzeljünk el egy árverést. (Aztán éljük is át, mert a tábor éppen így kezdődik.) Ezen az árverésen minden (illetve a táborban csak a legtöbb) termelőeszköz magánkézbe, a játékosok kezébe kerül. Vállalkozásba kerülnek a mosdók, a kocsmák, a kaszinó, a mozi, a szállások, a büfék, a sportpályák, de lesznek nagykereskedések is, sőt: felparcellázzuk és a játékosok kezébe adjuk a tábor teljes területét is.

Itt következik a csavar. Az árverés győztesei nem feltétlenül tarthatják meg újonnan szerzett tulajdonukat a tábori életük végéig. Nem szerzik meg a tulajdon monopoljogát. Ha a vállalkozást annak aktuális értékén valaki hajlandó átvenni, a tulajdonos köteles azt átadni. Az aktuális értéket viszont az aktuális tulajdonos szabja meg! A vállalkozások értékét a bank folyamatosan nyilvántartja és közrebocsátja. Így lesz a tulajdon személyes és társadalmi is.

Használati díj

Mi korlátozza a valóságtól túlságosan elszakadt értékek bemondását, ha a tulajdonos maga állapítja meg a vételárat? Az egyik korlátozó tényező a használati díj. Mértéke a vállalkozás értékének 6%-a évente, azaz a tábori időszámítás szerint naponta. Ha tehát a tulajdonos meg akarja védeni magát a kivásárlástól, felemelheti vállalkozása értékét, ez a biztosíték azonban nincs ingyen: befizetési kötelezettsége is növekszik. Egy 30 000 öki (LisKaLandon öki a pénznem) értékű vállalkozásra 1800 ökit fizet naponta, ha viszont felemeli az értékét 40 000-re, a napi használati díj már 2400 öki lesz. A vállalkozás értékét olyan szinten kell tartania, hogy az eladás megérje neki. Fontos az alacsony használati díj, mert a vállalkozó így viszonylag olcsón (ám nem ingyen) tudja megvédeni vállalkozását, s ha bekövetkezik a tranzakció, az mindkét fél számára előnyös lesz.

Ez a megoldás, ha a valóságban működne, megspórolná a pénz- és időigényes, emellett gyakran nem is túlságosan hatékony adóellenőrzéseket is. A tulajdonosok maguk adják meg vállalkozásuk értékét, mely után a használati díj fizetendő, így szükségtelen a jövedelemellenőrzés (és értelmét veszti a jövedelmek eltitkolásának elterjedt gyakorlata is).

Licitdíj

A másik korlátozó tényező a licitdíj. Ez kezdetben 30%, azaz a már említett 30 000 ökiről 40 000 ökire való értékemelés esetében 10 000 X 0,3 = 3000 öki. Ez az összeg a vállalkozó kockáztatható hányadát csökkenti, ám nem veszik el teljes mértékben: a hagyatékszámlát növeli.

A licit a licitálóé

Liska modelljének egyik alapvetése; a licit összege mindig a licitálót illeti meg. Mit is jelent itt a licit? Azt az összeget, amennyivel felülértékeljük vállalkozásunkat. Ha a vállalkozó fellicitálja cége értékét (például 30 000-ről 40 000 ökire), de akad valaki, aki ezt az értéket is reálisnak tartja, s megveszi a vállalkozást (az aktuális értéken való eladási kötelezettség miatt ezt minden további nélkül meg is teheti), az eredeti tulajdonosnak máris a licit összegével megegyező (azaz 10 000 öki) tiszta haszna keletkezett! Ezt az értékkülönbözetet ő hozta létre, pusztán "bemondással", licitálással, s így az őt illeti. A tábor során ezt a képet némileg módosítja a licitdíj alkalmazása, nem válik a teljes licit felhasználható jövedelemmé, de a játékos összvagyonát, mércéjét így is ugyanúgy gyarapítja.

Természetesen lehetőség van visszlicitre is, azaz a vállalkozás értékének csökkentésére. Erre akkor lehet szükség, ha a vállalkozó túlértékelte vállalkozását, s ezt észreveszi: a befolyt jövedelmekből nem tudja kifizetni a használati díjat, esetleg a működési költségeket sem, vagy egyszerűen csak várakozásain alul marad tiszta profitja. Ha a csökkentett értéken valaki megveszi a vállalkozást, az így létrejött veszteség is a vállalkozót terheli.

A vállalkozónak így érdeke olyan utódot találni, aki nála hatékonyabban tudja működtetni a vállalkozást, azaz magasabb értéket is képes kitermelni. Ez a mechanizmus biztosítja, hogy a termelőeszközök végső soron ahhoz kerüljenek, aki azokat önmaga, s így a modell szabályaiból következően a társadalom egésze számára is a lehető legjövedelmezőbben képes üzemeltetni.

Társadalmi örökség

A társadalmi örökséget mindenki születésekor, a tábor kezdetén kapja meg saját folyószámlájára. A modell ezen összeg és kamatai révén biztosítja az alapvető megélhetést a társadalom minden tagja számára.

Honnan is származik ez a társadalmi örökség? Ki fizetné és miből, ha a való életben is lenne ilyen? Ez az összeg azon pénzáramok diszkontált értéke egy főre vetítve, amit az állam az állampolgáraira költ egész életük során juttatások formájában. Liska Tibor szavaival élve, valamelyest feloldva a bonyolult megfogalmazást: "az állam-apuka adja ki a gyerekek jussát". Tehát:

Az állam nem ad ingyenes orvosi ellátást, gázártámogatást, ingyenes oktatást és nyugdíjat sem. Ehelyett mindezt egy összegben adja ki polgárainak, akik mindezen szolgáltatásokat piaci áron fizetik meg. Ez megoldást jelent a lassú és túlbürokratizált állami újraelosztás problémájára.

Liska a szociális hálót az állami gyámkodás megnyilvánulásának tartotta. Mindezzel együtt az ő rendszerében, szemben az ismert gyakorlatokkal, senki nem hal éhen. A társadalmi örökség nem kockáztatható részének kamatai mindenkor biztosítanak egy minimális felhasználható jövedelmet. Kockáztatható és nem kockáztatható rész

A társadalmi örökség, két részre oszlik: egy kockáztatható és egy nem kockáztatható részre. A nem kockáztatható rész tulajdonképpen egy hosszú távú lekötés — olyannyira hosszú távú, hogy tulajdonosa soha nem nyúlhat hozzá. Kamatainak egy része a nem kockáztatható részt gyarapítja tovább, egy másik része viszont szabadon felhasználhatóvá válik. A kockáztatható rész már teljes egészében felhasználható, kamataival együtt.

A táborban alkalmazott módosítás, hogy a nem kockáztatható hányad két részre oszlik, örökségre és hagyatékra. Az örökség jelenti a "klasszikus", liskai nem kockáztatható hányadot, a hagyaték viszont a "következő generációkra" marad, összege nem kamatozik a tulajdonos számára.

Ha tehát valaki minden lehetséges pénzt felhasznál, jövedelme az egyre gyarapodó nem kockáztatható rész kamatai révén akkor is az egész játék során növekszik.

Díjazás

A táborlakók versenyeznek is, az első tíz helyezett értékes ajándékokat, pl. Ipad-et, e-book-ot is nyerhet.

Források

• Liskaland 3.0 (20011-es munkaváltozat)
• Különlegességek várja a fiatalokat idén a LisKaLand-táborban
• [1]