Changes: Létbizonytalan réteg, prekariátus

A lap 2019. november 17., 10:45-kori változata

A létbizonytalan réteg, prekariátus azon emberek gyűjtőneve, akik társadalmi érvényesülési és jövedelmi lehetőségei az egyenlőség rovására jelentősen kisebbek és aránytalanok. Méltánytalan nélkülözés, emiatt szegénység helyzetébe kerülnek.

Az emberi jogaik érvényesítése - aktuális társadalmi szabályok követében - egészségügyi ellátásuk, oktatásuk, jövedelmük, érvényesülési lehetőségeik, szabadidejük jelentősen korlátozott.

A bizonytalanság megértéséhez

A hetvenes évek második fele, a nyolcvanas évek eleje fordulópontot hozott e centrumgazdaságok (mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság) történetében. A tőke, a munka és az állam viszonyában lejátszódó gyökeres átalakulás újrateremtette azt a tömeges élethelyzetet, amit a jóléti államok addig jórészt felszámoltak.

A dolgozói szegénység a jóléti államok meggyengítése és leépítése nyomán létrejövő új formája annak, amit a 19. században és a 20. század első harmadában-felében még inkább „proletariátusnak” vagy „ipari tartalékseregnek” neveztek.

A prekarizálódás lecsúszást, leszakadást, deklasszálódást, státuszvesztést jelent, de mégsem pontosan csak ezeket. A prekárius élethelyzet ugyanis nem státust, pozíciót, címet vagy rangot jelent, hanem egy sajátos állapotot. Olyan munkaviszonyt, léthelyzetet és társas-pszichés állapotot, amibe széles tömegek szorulnak vissza különböző társadalmi státuszukból, eltérő társadalomgazdasági pozíciókból. (E léthelyzet átlósan „keresztbe metszi” a társadalomszerkezet státusz-, illetve osztályhierarchiáját; valahol a „középosztály” és a „mélyszegénység” között helyezkedik el.) A prekárius visszatorlódás sokkal inkább a korábban viszonylag integrált munkaerőpiacot meggyengítő sérülésekből, a jóléti intézmények tudatos leépítéséből, semmint a prekárok „saját hibájából” következik.

Munkaerő kölcsönzés

A munkaerő-kölcsönzés a 2001. évi XVI. törvénnyel került be a magyar jogba. A miniszteri indoklás szerint a kölcsönbeadók akkor tudnak gazdaságosan működni, ha mindig akkora munkaállományt tartanak fent, amennyire szükség van a piacon: bármikor szükség lehet gyors létszámbővülésre, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy hirtelen több kölcsönzést is lemondanak. A lízingelt munkások helyzetén jelentősen rontott a 2012-ben elfogadott új Munka Törvénykönyve. Az Mt. korábbi változata előírta, hogy "a kölcsönbeadó a megfelelő munkalehetőség hiányára hivatkozva csak akkor mondhat fel a munkavállalónak, ha a kikölcsönzésre irányuló kísérletei 30 napig eredménytelenek voltak". 2018-ban az össze foglalkoztatott kb. 3%-a, vagyis 160 ezer ember volt kölcsönzött munkás, jellemzően a feldolgozóiparban. Nekik csak akkor kell ugyanannyit fizetni, mint egy azonos feladatot elvégző szerződött dolgozónak, ha az adott kölcsönmunkás már legalább 184 napja dolgozik az adott munkahelyen.

További részletek: Fábián Tamás, Csurgó Dénes: Akiket elkönyvelnek, mint egy villanyszámlát (Index.hu, 2018)

Egyéni felelősség kérdése

A prekárius helyzet a felületes szemlélő számára tűnhet lustaságnak, erkölcsi defektusnak, „jóra való restségnek”, morális gyengeségnek vagy lelki nyomorúságnak is, elsődlegesen azonban társadalmi, gazdasági és politikai okai vannak. Ráadásul tömeges jelenség – akkor hogyan volna mégis visszavezethető egyéni, pszichés problémákra?

Oktatási, intézményi, politikai gyengeségek és hiányosságok vezetnek oda, hogy a társadalom jelentős része nem képes megszervezni önmagát, a problémákra hatékony, összefogáson alapuló válaszokat adni.

A tudományos fejlődés nem csak technikai, hanem társadalmi lehetőségeket hozott magával. Elsősorban a pozitív pszichológia, alternatív oktatás, demokrácia technikák módszereinek alkalmazása és továbbfejlesztése ad reményt kedvező változásokra.

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 A hetvenes évek második fele, a nyolcvanas évek eleje fordulópontot hozott e centrumgazdaságok (mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság) történetében. A tőke, a munka és az állam viszonyában lejátszódó gyökeres átalakulás újrateremtette azt a tömeges élethelyzetet, amit a jóléti államok addig jórészt felszámoltak.
-A prekariátus a jóléti államok meggyengítése és leépítése nyomán létrejövő új formája annak, amit a 19. században és a 20. század első harmadában-felében még inkább „proletariátusnak” vagy „ipari tartalékseregnek” neveztek.
+A '''dolgozói szegénység''' a jóléti államok meggyengítése és leépítése nyomán létrejövő új formája annak, amit a 19. században és a 20. század első harmadában-felében még inkább „proletariátusnak” vagy „ipari tartalékseregnek” neveztek.
 A prekarizálódás lecsúszást, leszakadást, deklasszálódást, státuszvesztést jelent, de mégsem pontosan csak ezeket. A prekárius élethelyzet ugyanis nem státust, pozíciót, címet vagy rangot jelent, hanem egy sajátos állapotot. Olyan munkaviszonyt, léthelyzetet és társas-pszichés állapotot, amibe széles tömegek szorulnak vissza különböző társadalmi státuszukból, eltérő társadalomgazdasági pozíciókból. (E léthelyzet átlósan „keresztbe metszi” a társadalomszerkezet státusz-, illetve osztályhierarchiáját; valahol a „középosztály” és a „mélyszegénység” között helyezkedik el.) A prekárius visszatorlódás sokkal inkább a korábban viszonylag integrált munkaerőpiacot meggyengítő sérülésekből, a jóléti intézmények tudatos leépítéséből, semmint a prekárok „saját hibájából” következik.
+== Munkaerő kölcsönzés  ==
+A munkaerő-kölcsönzés a 2001. évi XVI. törvénnyel került be a magyar jogba. A miniszteri indoklás szerint a kölcsönbeadók akkor tudnak gazdaságosan működni, ha mindig akkora munkaállományt tartanak fent, amennyire szükség van a piacon: bármikor szükség lehet gyors létszámbővülésre, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy hirtelen több kölcsönzést is lemondanak.
+A lízingelt munkások helyzetén jelentősen rontott a 2012-ben elfogadott új Munka Törvénykönyve. Az Mt. korábbi változata előírta, hogy "a kölcsönbeadó a megfelelő munkalehetőség hiányára hivatkozva csak akkor mondhat fel a munkavállalónak, ha a kikölcsönzésre irányuló kísérletei 30 napig eredménytelenek voltak".
+-ban az össze foglalkoztatott kb. 3%-a, vagyis 160 ezer ember volt kölcsönzött munkás, jellemzően a feldolgozóiparban.
+Nekik csak akkor kell ugyanannyit fizetni, mint egy azonos feladatot elvégző szerződött dolgozónak, ha az adott kölcsönmunkás már legalább 184 napja dolgozik az adott munkahelyen.
+További részletek: [https://index.hu/gazdasag/2019/01/30/munkaero-kolcsonzes_magyarorszagon_munkaerohiany/ Fábián Tamás, Csurgó Dénes: Akiket elkönyvelnek, mint egy villanyszámlát (Index.hu, 2018)]
 == Egyéni felelősség kérdése ==
@@ 18. sor: / 26. sor: @@
 == Források, további cikkek a témában ==
+* [[Danielle Bleitrach: Ma van a 8 órás munkanap bevezetésének 100 éves évfordulója (2018)]]
 * [[Társadalmi egyenlőtlenség]]
+* [[Demokrata polgár személyiségjegyei]]
 * [http://ujegyenloseg.hu/rossz-fizetes-letbizonytalansag-itt-a-prekariatus/ Éber Márk Áron: Rossz fizetés, létbizonytalanság – terjed a prekariátus]
 * [[Országos probléma-lista]]