Bank.jpg

A kamat magyarországi gyakorlatáról cikk részletei.

Megjelent a Cégvezetés (archív) 51. számában (2002. július 1.)

Forrás: http://cegvezetes.hu/2002/07/kamatproblemak-ii/


A kamat mértékét befolyásoló tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nominális, névleges kamatláb kalkulálásakor a számításba az inflációt is be kell vonni. A reálkamatlábat, amely nagyon leegyszerűsítve a nominális kamatláb mínusz inflációs ráta, további tényezők is befolyásolhatják. Ezek közül az egyik a hitelezés kockázata. A hitelező az általa vállalt kockázatért kockázati prémiumként kamatot vár el. Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb lehet az elvárt kamat. Másik tényező, hogy a hitelező a hitelezett tőkével elérhető jelenbeli jövedelemről, fogyasztásról akkor hajlandó lemondani, ha a visszakapott tőke és kamatai révén a jövőbeni jövedelem, fogyasztás nagyobb lehet, mint a jelenbeli. Befolyásoló tényező továbbá a tőkekihelyezés időtartama is. A futamidő hozamának növekedésével párhuzamosan megfigyelhető a kamatláb emelkedése.

Kamatszám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kamat kiszámítására a pénzügyi gyakorlatban az úgynevezett kamatszámot alkalmazzák, amelyet úgy tűnik, hogy a jogi gyakorlat is elfogadott és átvett a kamat valamennyi típusára. Ennek lényege, hogy nem 365 napos, hanem 360 napos évvel számol. Így a kamat összege egyenlő a tőke összege szorozva a futamidő (napok száma) kamatlábbal (százalékban) alkotott szorzatának 36 000-ed részével.

Előtörlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kölcsönügyletek esetében problematikus az úgynevezett előtörlesztés. A jelenlegi szerződési szabályok szerint a nem pénzbeli szolgáltatásoknál (pl. az ingatlan vagy gépkocsi tulajdonjogának átruházása, a vállalkozói mű átadása) a lejárat előtti teljesítéshez a jogosult (vevő, megrendelő) beleegyezése szükséges. Pénztartozások esetében megfordul ez az általános szabály, ott ugyanis a jogosult köteles a határnapot vagy határidő kezdetét megelőzően felajánlott teljesítést is elfogadni, és a teljesítés és lejárat közti kiesett időre kamatot vagy kártalanítást nem követelhet, illetve ilyenek érvényesen nem köthetők ki. E szabály alól kivételt képeznek a külkereskedelmi kapcsolatok. * A kölcsönzéssel üzletszerűen foglalkozó hitelező abban érdekelt, hogy a kamatbevételeit maximalizálja, ne legyenek többletköltségei az idő előtt visszakapott tőke kihelyezésével, ne boruljanak fel refinanszírozási ügyletei. Az adós viszont természetesen azt szeretné elérni, hogy megfelelő anyagi helyzet esetén lezárja a számára terhesebb ügyletet és szabaduljon az adósságtól, illetve a vagyonát terhelő biztosítékoktól. * Ebben a rendszerben a fenti szabályozás csak a kölcsön adósának érdekeit veszi figyelembe, amely a mai gazdasági viszonyok között nem feltétlenül helytálló megközelítés. Ennek ellenére nem világos, hogy a pénzügyi intézmények tekintetében érvényesül-e ez a szigorú, adóst védő szabály vagy sem. Bizonyos, a pénzügyi világra vonatkozó rendelkezésekből indirekte, illetve a gyakorlatból az állapítható meg, hogy a lejárat előtti törlesztésnél a pénzügyi intézmények valamilyen módon megkísérlik veszteségeiket csökkenteni azáltal, hogy az ilyenkor az adós által fizetendő pénz jelen értékének kiszámításánál olyan, a hitelkamatoknál alacsonyabb diszkontrátákat alkalmaznak, amelyek révén az adósra nagyobb terhek hárulnak.

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.