(+) |
(+) |
||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A demokrácia két alapelve: a többségi döntés, és az alulról szerveződés (szubszidiaritás). A [[Közvetlen döntés elve|szubszidiaritás]] - XI. Pius pápa Quadragesimo Anno című enciklikájának megfogalmazásában (Qu. A. 1931 86-91.) - azt jelenti, hogy "a központi irányításnak nem szabad magára vennie vagy magasabb fokú szervere bíznia olyan feladatkörök elvégzését, aminek az ellátására alacsonyabb fokú és rangú autonóm egységek is képesek, saját kezdeményezésükből és saját eszközeikre támaszkodva." |
A demokrácia két alapelve: a többségi döntés, és az alulról szerveződés (szubszidiaritás). A [[Közvetlen döntés elve|szubszidiaritás]] - XI. Pius pápa Quadragesimo Anno című enciklikájának megfogalmazásában (Qu. A. 1931 86-91.) - azt jelenti, hogy "a központi irányításnak nem szabad magára vennie vagy magasabb fokú szervere bíznia olyan feladatkörök elvégzését, aminek az ellátására alacsonyabb fokú és rangú autonóm egységek is képesek, saját kezdeményezésükből és saját eszközeikre támaszkodva." |
||
| + | == Szubszidiaritás Az Európai Unióban == |
||
| + | |||
| + | A szubszidiaritás alkalmazásának célja tematikus függetlenség biztosítása egy alacsonyabb szintű - közösségi, helyi vagy regionális - hatóság számára egy magasabb szintű szervvel szemben, különösen egy helyi hatóságnak a központi hatósággal szemben. A hatalom különböző szintjei közötti hatáskörmegosztásról szól tehát, amely elv a szövetségi rendszerű államok intézményi alapjául szolgál. |
||
| + | |||
| + | Az Európai Unió keretében alkalmazva a szubszidiaritás elve az Unió nem kizárólagos hatáskörei gyakorlására szolgáló szabályozási kritérium. A szubszidiaritás elve kizárja az Unió beavatkozását azokban az esetekben, amikor egy kérdést a tagállamok központi, regionális vagy '''helyi szinten hatékonyan tudnak szabályozni''', valamint feljogosítja az Uniót hatáskörei gyakorlására azokban az esetekben, amikor a tagállamok egy tervezett intézkedés célkitűzéseit nem tudják kielégítő módon megvalósítani és az uniós szintű fellépés hozzáadott értékkel járhat. |
||
== Gyakorlati példák == |
== Gyakorlati példák == |
||
| 8. sor: | 13. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
| + | * [http://www.europarl.europa.eu/factsheets/hu/sheet/7/a-szubszidiaritas-elve Ismertetők az Európai Unióról: A szubszidiaritás elve] |
||
* [http://lexikon.katolikus.hu/S/szubszidiarit%C3%A1s.html katolikus Lexikon: Szudszidiaritás] |
* [http://lexikon.katolikus.hu/S/szubszidiarit%C3%A1s.html katolikus Lexikon: Szudszidiaritás] |
||
[[Kategória:Demokrácia]] |
[[Kategória:Demokrácia]] |
||
A lap 2019. április 7., 06:25-kori változata
A közvetlen döntés elve (szubszidiaritás elve) kimondja, hogy az adott döntéseket mindig közvetlenül az érintettek jogosultak meghozni. Másként fogalmazva közvetlen demokráciát kell megvalósítani a legteljesebb szabadság elérése érdekében.
A demokrácia két alapelve: a többségi döntés, és az alulról szerveződés (szubszidiaritás). A szubszidiaritás - XI. Pius pápa Quadragesimo Anno című enciklikájának megfogalmazásában (Qu. A. 1931 86-91.) - azt jelenti, hogy "a központi irányításnak nem szabad magára vennie vagy magasabb fokú szervere bíznia olyan feladatkörök elvégzését, aminek az ellátására alacsonyabb fokú és rangú autonóm egységek is képesek, saját kezdeményezésükből és saját eszközeikre támaszkodva."
Szubszidiaritás Az Európai Unióban
A szubszidiaritás alkalmazásának célja tematikus függetlenség biztosítása egy alacsonyabb szintű - közösségi, helyi vagy regionális - hatóság számára egy magasabb szintű szervvel szemben, különösen egy helyi hatóságnak a központi hatósággal szemben. A hatalom különböző szintjei közötti hatáskörmegosztásról szól tehát, amely elv a szövetségi rendszerű államok intézményi alapjául szolgál.
Az Európai Unió keretében alkalmazva a szubszidiaritás elve az Unió nem kizárólagos hatáskörei gyakorlására szolgáló szabályozási kritérium. A szubszidiaritás elve kizárja az Unió beavatkozását azokban az esetekben, amikor egy kérdést a tagállamok központi, regionális vagy helyi szinten hatékonyan tudnak szabályozni, valamint feljogosítja az Uniót hatáskörei gyakorlására azokban az esetekben, amikor a tagállamok egy tervezett intézkedés célkitűzéseit nem tudják kielégítő módon megvalósítani és az uniós szintű fellépés hozzáadott értékkel járhat.