FANDOM


Az Internacionalista Kommunista Csoport (IKCS) a munkásmozgalom történelmi élettapasztalatából meríti irányelveit:

  1. A kommunista mozgalom hozzájárult ahhoz, hogy azon a történelmi íven belül, ami az őskommunizmustól a tökéletes kommunizmusig nyúlik, egy olyan folyamat jöjjön létre, amelyből az emberi világközösség létrejöttéhez szükséges anyagi feltételek származnak. Ez a közösség természetesen nem a történelem végét, hanem éppen ellenkezőleg, az emberi nem történelmének tudatos kezdetét jelenti, ahol mér nem lesz többé osztály, magántulajdon, munka, állam, kizsákmányolás, család...
  2. A kapitalizmus, amely mindent átfogó lényével és az osztályellentétek leegyszerűsítse által minden más eddigi termelési módtól különbözik, megteremti azt az erőt és azokat a feltételeket, amelyekből létrejöhet a kommunizmus: vagyis létrehozta az emberi történelem egyetlen kizsákmányolt és egyben forradalmi osztályát, a proletariátust.
  3. A tőke önmagának szab határokat! Fejlődése szükségszerűen magába foglalja ellentmondásainak fejlődését is (proletariátus-burzsoázia, felhasználás-elértéktelenedés, termelőerők-termelői viszonyok), és létrehozza azt a társadalmi erőt # vagyis a kommunista pártban megszerveződött proletariátust -, melynek történelmi küldetése a tőkés rendszer megsemmisítése.
  4. A forradalmi proletariátus és a proletár világállam (félállam) létrehozásával a munkásosztály megszervezi az összes állam és társadalmi osztály megsemmisítését. Így a munkásosztály nyíltan magára vállalja a vörös terror felelősségét, melynek minden olyan próbálkozást meg kell akadályozni, ami az érték terrorisztikus diktatúrájának visszaállítását célozza.
  5. A proletariátus a forradalmi terrort állítja a burzsoázia terrorjával és terrorizmusával szembe.
  6. A történelmileg arra kényszerített proletariátusnak, hogy magát osztállyá szervezze, a forradalmi program megvalósításáért kell harcolnia. Ez a törekvés arra irányul, hogy önmaga egyetlen egységes erőként jelenhessen meg: egy olyan kommunista világpártként, mely a proletariátus legfejlettebb és legtudatosabb frakcióit egyesíti. Ezekből a programpatikus szempontokból, melyeket a forradalmi és ellenforradalmi hullámokból is levont tanulságok is megerősítenek, egy sor olyan történelmi tanulságot is le lehet vonni, amelyek a múltra, a jelenre és a jövőre is egyaránt érvényesek!
  7. A demokráciát nem lehet egyetlen tőkés uralmi létformára leegyszerűsíteni (parlamentarista, fasiszta, szocialista...) A demokrácia egy olyan atomizáló erő, mely újra és újra a tőkés diktatúra szubsztanciájaként jelenik meg, és amelynek a fejlődése elválaszthatatlan az áru fejlődésétől. Így a kommunizmus győzelme a demokrácia (beleértve a "munkásdemokráciát" is) mint a tőke egyik létformájának az eltörlését jelenti.
  8. Az ún. szocialista országok (Oroszország, Kuba, Kína...) mind olyan tőkés államok voltak és maradtak, amelyek fő ideológiai irányvonala a kommunista programtól elrugaszkodott "marxista" kifejezéseket használtak azért, hogy elrejthessék az államok polgári jellegét. Ott, ahol bérmunka van, a tőke is jelen van.
  9. A burzsoázia, hogy megvédhesse magát a valódi forradalmi áramlatoktól, mindig szocialista és baloldali frakciók leple alá rejtőzik, melyek a polgári állam védőbástyáiként szolgálnak.
  10. Mivel a különböző történelmi irányzatok (mint pl. trockizmus, maoizmus, 3. világ politika, anarchizmus stb.) mindig támogatják a fennálló államokat, ezért még ha kritizálják is azt, akkor is csak a polgári szocializmus radikális kifejezödései maradnak. A proletariátus számára az ún. munkáspártok a burzsoázia extrém frakcióinak rohamcsapatai.
  11. A kommunista mozgalom alapja az, hogy állandó ellentétben áll a polgári állammal, a legális vagy illegális "jobb"- vagy "baloldali" pártokkal. A kommunista abszentizmust állítja szembe a parlamentarizmussal és a választásokkal.
  12. A harcban a munkások szövetsége szemben áll a tőkés államszervekkel. A proletariátus a parlamentekből, szakszervezetekből, de ugyanakkor ezek ellen szerveződik meg. Azokat a struktúrákat, amelyek a társadalmi békét fenntartják, nem lehet megreformálni, hanem el kell pusztítani őket!
  13. A proletár harc az egész világot átfogó felkelést fog kiváltani, vagyis létrejön a párttá szerveződött proletariátus világdiktatúrája, amely az emberi szükségletek általánossá vált despotizmusával a tőke és annak életfeltételei ellen nyilvánul meg.
  14. A kommunizmus mint mozgalom keletkezése óta mindenféle ország, nemzet, hazáért folytatott harc, és osztály tagadásaként lépett fel. Az imperialista békét és háborút (társadalmi békét) szembeállítja a forradalmi defetizmussal (társadalmi harccal).
  15. A kommunista vezetés történelmi (és nem közvetlen) terméke a proletariátusnak és sosem áll a munkásosztály útjába. A kommunisták csak tetteikben különböznek, mert õk bizonyulnak a legtudatosabbaknak. Ők azok akik mindig a munkásosztály érdekeit képviselik, ők alkotják a leginkább konzekvens és szervezett erőt azért, hogy a kommunista mozgalom igényeire válaszolhassanak. Ez azt jelenti, hogy egyetlen valóságos és nemzetközileg centralizált vezetést akarnak életre hívni. Így válik a párt az emberi világközösség előfutárává.
  16. Az IKCS, mint kommunista szervezet, tudatosan, szabad akaratból és szervezetten cselekszik. Célja ennek a folyamatnak az irányítása és beteljesítése.


Mai feladataink illetve tevékenységünk Szerkesztés

  • A forradalmi program kidolgozása, védelme és terjesztése,
  • A harcos és szimpatizáns elvtársak, a kapcsolatok centralizálása, tehát mindenkié, akik a kommunista program alapján próbálják megszervezni magukat,
  • A munkások forradalmi magjának megszervezése,
  • A proletár-harcok megszervezése, hogy a proletariátus minden pillanatban megvédhesse történelmi és nemzetközi érdekeit, nemzetközi jellegét, kibékíthetetlen ellentétét az extrém vagy reformista tőkével szemben.

Forrás Szerkesztés

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.