II. Humanista Kiáltvány szerkesztése

BEFEJEZÉSÜL: A világ nem várhat a problémák megoldásával addig, amíg a versengő politikai és gazdasági rendszerek összebékülése meg nem történik. Eljött az ideje, hogy az jóakaratú nők és férfiak tegyenek valamit a békés és fejlett világ megteremtéséért. Azt szorgalmazzuk, hogy haladjuk meg a szűk és partikuláris érdekek iránti elkötelezettségeket, a merev erkölcsi és vallási ideológiákat. Azt szorgalmazzuk, hogy ismerjük el minden ember közös ember voltát. Azt szorgalmazzuk továbbá, hogy alkalmazzuk az észt és a [[együttérzés]]t arra, hogy olyan világot teremtsünk, amilyet kívánunk - olyan világot, amelyben a béke, a fejlődés, a szabadság és a boldogság a meghatározó. Ne mondjunk le erről az elképzelésről kétségbeesésünkben vagy gyávaságunkban. Felelősek vagyunk azért, amik vagyunk és amik leszünk. Dolgozzunk együtt egy emberséges világ megteremtéséért, olyan eszközökkel, amelyek illenek emberi céljainkhoz. Le kell küzdenünk a kommunizmus, a kapitalizmus, a szocializmus, a konzervativizmus, a liberalizmus és a radikalizmus közötti, romboló ideológiai különbségeket. Vessünk véget a terrornak és a gyűlöletnek. Csak olyan világban élhetünk és fejlődhetünk, amelyekben a közös [[emberi értékek]] uralkodnak. Új irányokat mutathatunk az emberiség számára; a régi ellenségeskedéseket széleskörű együttműködésekkel haladhatjuk meg. A tolerancia, a megértés és a békés tárgyalások iránti elkötelezettség nem jelenti szükségképpen a jelenleg fennálló helyzet elfogadását, sem pedig a dinamikus, forradalmi erők megállítását. Az igazi forradalom számtalan, erőszak nélküli kis lépésben történik és ez így folytatódhat is. Ez azonban feltételezi a hajlandóságot arra, hogy új és egyre szélesedő területekre lépjünk. A történelem jelenlegi állapotában az egész emberiség iránti elkötelezettség a legmagasabb rendű elkötelezettség, amire képesek vagyunk; meghaladja a szűk egyházi, állami, párt-, osztály- és faji érdekeket, miközben az emberi képességek és lehetőségek tágabb egységben való integrálása felé halad. Mi is lehetne nagyra törőbb cél az emberiség számára, mint hogy minden tagja, elméletben és gyakorlatban egyaránt, egy világközösség polgára legyen? Ez klasszikus elképzelés, de most új élettel tölthetjük meg. A humanizmus ebben az értelemben egy erkölcsi erő, amely az időt a maga oldalán tudja. Hisszük, hogy az emberiségnek megvan a képessége, az értelme, a jóakarata és az együttműködési készsége ahhoz, hogy az elkövetkezendő évtizedekben megvalósíthassa ezeket az elképzeléseket.