Alternatív Gazdaság lexikon
Register
Advertisement

A Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vagy közismertebb nevén a Hangya szövetkezet története

Hangyaszekhaz

Hangyaszövetkezet székház, Budapest IX. kerület

1888-as kezdetek, szükségessége[]

A korabeli viszonyokat a HANGYA első 25 évéről szóló - saját kiadású - jubileumi könyve így jellemzi:

„….A falu elvesztette természetes vezető rétegét... A közgazdasági szabadság pompásan csillogó leple alatt sorvasztó folyamat indult meg, s egész vidéket ítélt halálra. Az üzérszellem hitel formájában adta be a mérget a falu népének, mely a mezőgazdasági bajok közepette kapva- kapott a halálos segítség után. Országszerte merészen tombolt a hiteluzsora……….. A szorult helyzetbe került gazdák előre eladták a termésüket a falubeli uzsorásnak, aki gyakran váltót vett, s az így kiszolgáltatott adós feje fölött hamarosan megüttette a dobot. A kényszerárverések járványszerűen terjedtek………… A törvényhozás sem a föld népét, sem a termését nem védte a külföldi verseny megsemmisítő támadásával szemben………. Az uzsora ellen és a kereskedelmi leleményesség (gépmegrendelések, részletfizetéses rendelések gyűjtése, váltókkal való visszaélések) sokféle fajtája ellen védhette volna ugyan a törvényhozás a falusi népet, de ki gondolt erre az „állami beavatkozásra” a közgazdasági liberalizmus mézes heteiben?!”

Gróf Károlyi Sándor munkájának, valamint az akkori mezőgazdasági miniszternek köszönhetően 1888. évben az országgyűlés napirendjén már szerepelt helyi termelői szövetkezetek létrehozásának témája, majd az 1896-os agrárprogram tartalmazta a szövetkezetek támogatását, a helyi összefogás - a szövetkezeti eszme fejlesztését is. Ezt követően emelkedett törvényerőre 1898-ban az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvénytervezet, majd ugyanebben az évben létrejött a termelő- értékesítő és fogyasztási szövetkezetek HANGYA központja is.

1914- a világháború után[]

A HANGYA stratégiai alapelve az volt, hogy lerövidítve az áru és szolgáltatás útját az értékeket és a pénzt is minél nagyobb hányadban a rendszerén belül tartva megteremtse az egyén és a vidék boldogulásának anyagi és társadalmi feltételeit. Ezek az erények az I. világháborút megelőzően kialakult szervezeten keresztül a Trianont követő trauma feldolgozásában is – mind az anyaországban, de különösen Erdélyben, de Felvidéken is Hanza névre „átkeresztelve” - nemzetmentő hatást fejtettek ki, a magyarság összetartó erejét jelentették. Ma már kevesen tudják, de Magyarország 1920-as években történt felemelkedésében Klebersberg Kunó oktatási programja mellett a Bethlen kormány által a HANGYA szövetkezeti üzletrészéhez nyújtott állami támogatás volt a meghatározó. Minden idők legsikeresebb magyar összefogása volt fél évszázadon keresztül a HANGYA, amely gazdasági alapról indult ki és legszélesebb társadalmi rétegeket fogta össze, gyakorlatilag Magyarország valamennyi települését az egész Kárpát-medencei régióban.

Így lett a HANGYA Közép-Európa egyik legnagyobb vállalatcsoportja úgy a tagságát, mint a kereskedelmi tevékenységét illetően, hiszen 1940-ben több mint 2000 tagszövetkezete volt 700.000 taggal, 30 konzervgyára, 20 ipari üzeme, és 400–nál több boltja. Termeltetett , hitelezett, feldolgozott, kis és nagykereskedett. Nemcsak üzletileg, hanem szociálisan is segítette tagjait, jelen volt falvakban és városokban egyaránt.

1945 után[]

Az 1945 után bekövetkezett "kommunista" diktatórikus tervgazdasági hatalomátvétel és az azt követő törvénytelenségek, így az államosítás során az összes HANGYA vagyon kártalanítás nélküli lefoglalásra került. A vidéki HANGYA boltokat és telephelyeket főként a földműves-szövetkezetek, majd később az ÁFÉSZ néven alakított szövetkezeti jellegű társaságok tulajdonába adta az állam, formálisan ügyelve, de tartalmilag erősen korlátozva a tagok demokratikus döntéshozatali lehetőségét. Ezt segítette elő, hogy a gazdák, mint TSZ tagok már nem kötődtek a földhöz, illetve az ÁFÉSZ tagok a fogyasztói-ellátó szövetkezetekhez. A termelő telephelyén működő felvásárló-helyek/ manipulálók a szövetkezetesítéssel elveszítették a létjogosultságukat, majd amikor néhány ágazatban megengedett lett a „maszekolás”, ismét elindult a felvásárlás, de az ÁFÉSZ színeiben. A HANGYA vagyon többi része szintén törvényi szabályozás nélkül lett széthordva, elherdálva. Itt működött legsikeresebben az állami propaganda és agymosás, hogy ne is emlékezzenek az emberek másra, mint a kolhoz jellegű állami és pártirányítású vállalatra, mint szövetkezésre.

1989-es rendszerváltás után[]

A rendszerváltozás sem hozott kárpótlást a HANGYA tagjai részére, noha vagyonának jelentős része a tagok téglajegyeiből állt össze. A rendszerváltozás után a termőföld magántulajdonba kerülésével a földtulajdonosoknak nem a földek szakszerű művelése okozott gondot, hanem a megtermelt alapanyag eladása. Ezt a földtulajdoni és társadalmi szétesettséget növelte, hogy Magyarországon, a környező, volt szocialista országoktól eltérően, egyedüli megoldásként a reprivatizáció helyett, egy szakmailag és jogilag erősen vitatható kárpótlás történt, jelentős érdeksérelmekkel a vidéki lakosság kárára. Az újból elinduló önszerveződést az életben maradás, illetve a piac kényszerítette ki.

A HANGYA rendszer elméletileg is megalapozott újjászervezését 1992-ben Szeremley Béla indította el a gróf Károlyi Sándor Szervezet-fejlesztési Alapítvány létrehozásával, melynek alapvetését " A HANGYA, mint magyar Raiffeisen" című tanulmányuk adta. Ezt követően azonnal elindították Márton János professzor úrral az új típusú szövetkezetek gyakorlati megszervezését Békés megyéből kiindulóan. A Dán - Magyar Baráti társasággal történt kapcsolatfelvétel után a Dán Demokrácia Alap 1993-tól kezdődően tanulmányutakkal segítette a magyar gazdák szövetkezeti ismereteinek bővítését. A szintén dán projektben dolgozó dr. Szabó Zoltán csatlakozásával és aktív partnerré válásával tovább erősödött az alapítványi munka. A Dán Szövetkezeti Szövetség oktatási és szervezési intézete - az L.O.K. - partnerségéval 1993 és 1996 között a Dán Szövetkezeti Szövetséggel közös projektekben hosszútávú fejlesztési programot készítettek elő. E munkában világossá vált, az európai szövetkezeti modell adaptálása nem egyszerűen a belső szabályok átvételén múlik, ahhoz számos feltételnek teljesülnie kell, így:

- gazdasági téren a jelenlegi feketegazdaságot ösztönző adórendszer reformja, a termelői hatékonyságot ösztönző szabályozórendszerek erősítése;

- a jogi környezetben az európai szövetkezeti elvek és gyakorlat következetes alkalmazása különösen a tulajdonosi és működtetési funkciók világos szétválasztása, a tulajdonos vállalkozók profitorientáltságának és a szövetkezet tagok irányába való non-profit jellegének világossá tétele, a tőkehasznosító elemekkel szemben a szövetkezeten keresztüli forgalmazás súlyának érvényesítése, a munkaszövetkezeti jellegből adódó elemek leépítése;

- a piaci kapcsolatokban az átláthatóságot elősegítő feltételek erősítése;

- társadalmi viszonyokban a demokratikus döntéshozatal iránti igény erősítése. A nemzetközi együttműködésben megvalósult előkészítés eredményeképpen az első beszerző-értékesítő-szolgáltató szövetkezetek 1994-ben alakultak meg, majd ezek előnyeinek széles-körű megismerésével 1998. évtől folyamatos volt a számuk gyarapodása.Ezt a lendületet törte meg a 2002 utáni időszak kormányzati irányultsága, magatartása.

A Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek /Szövetkezetek Együttműködését 1998-ban 14 szövetkezet/szervezet alapította meg azon szövetkezetek, szervezetek tagságával, amelyek alapszabályukban vállalták az európai szövetkezeti gyakorlaton alapulóan a tag és szövetkezet gazdasági kapcsolatában a termékpályához kötötten a non-profit elvű osztozkodás, a nyitott tagság, és az egy tag- egy szavazat érvényesülését.

Források, további részletek[]

Kapcsolódó témák

Advertisement