Franciaország csak papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. “Együttműködési megállapodást” íratott alá velük, melyben részletezte kapcsolatuk természetét, biztosította a frank, és a francia oktatási rendszer pozícióját az országokban, és meghatározta a katonai és a kereskedelmi elvárásaikat. Ez az 1950-es évek óta érvényben lévő gyarmati paktum 11 főbb pontból áll.
Gyarmati adó fizetése Franciaország számára[]
A “független” államoknak adót kell fizetniük a francia infrastruktúráért, melyhez a gyarmatosítás ideje alatt juthattak hozzá. Franciaország biztosítja a szakmai felügyeletet.
A nemzeti tartalékok elkobzása[]
Az afrikai országok csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe monetáris tartalékaikat. Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét.
Évről évre mintegy 500 milliárd dollár gazdagítja ily módon a francia kincstárat. Az afrikai országok évente a pénzük 15 százalékához férhetnek hozzá. Ezen felül jogosultak kölcsön felvételére a kereskedelmi átlagkamatlábon alapuló kamattal. A kölcsön maximális értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt szeretne felvenni – a saját pénzéből – Franciaország megvétózhatja.
“Őszintén el kellene ismernünk, hogy a bankjainkban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik”– nyilatkozta nemrég Jacques Chirac, volt francia államfő.
Elővásárlási jog bármilyen nyersanyagra vagy természeti erőforrásra[]
Bármilyen új erőforrásra lelnek a volt gyarmatok területén, Franciaországnak jogában áll azt elsőként felvásárolni. Az országok csak akkor kereshetnek más vevőt, ha a franciák rábólintottak.
A francia érdekek és vállalatok preferálása a közbeszerzéseknél[]
A kormányzati megbízások esetében francia cégeket kell előnyben részesíteni, nem számít, ha más jobb ár-érték aránnyal szolgálna. Ebből kifolyólag a legtöbb ex-gyarmat gazdasági létesítményei francia emigránsok kezében vannak. Elefántcsontparton például francia vállalatok tulajdonában van az összes közmű – a víz, az elektromosság, a telefon, a közlekedés, a kikötők és a nagyobb bankok is. Ugyanígy a kereskedelemben, az építőiparban és a mezőgazdaságban is.
Kizárólagosság a katonai felszerelésre és a katonatisztek képzésére[]
A gyarmati paktumhoz kapcsolódó védelmi megállapodások értelmében a Franciaországba küldött magas rangú katonai tisztviselők ösztöndíjakban és támogatásokban részesülhetnek a képzéseik során.
A helyzet igazából az, hogy a franciák több ezer árulót képeznek az intézményeikben, akik szükség esetén bevethetők, ha puccsot kellene végrehajtani az afrikai országokban.
Csapatok vezényléséhez és katonai közbeavatkozáshoz való jog[]
A védelmi megállapodások lehetővé teszik, hogy Franciaország katonailag fellépjen az ex-gyarmatai ellen, és francia vezetésű csapatait állomásoztassa az országok katonai bázisain.
Amikor Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke véget szeretett volna vetni a francia kizsákmányolásnak, puccs áldozatává vált. Gbagbo elmozdítása során Franciaország tankokat, harci helikoptereket és a különleges erőket is bevetette, akik a civileket sem kímélték. A francia hadsereg 2006-ban 56 fegyvertelen civilt mészárolt le és további 1200-at megsebesített. Mindezek tetejében a francia üzleti közösség a műveletek alatt elszenvedett veszteségekért kártérítésre kötelezte az új kormányt.
A hivatalos nyelv a francia és az oktatás is francia nyelven kell, hogy folyjon[]
A francia külügyminiszter felügyelete alatt álló “Frankofónia” nevű szervezet számos kapcsolódó létesítményéve együtt azért jött létre, hogy terjessze a francia nyelvet és a kultúrát az afrikai ex-gyarmatoknál is.
Az alsó és középszintű iskolázási rendszer közel teljességének tanári karát Franciaország biztosította hosszú évtizedekig az említett országokban. A frissen végzett francia állampolgárságú tanárok, ha elmentek volt gyarmataikra tanítani, ezzel letudhatták a kötelező katonai szolgálatot amíg azt meg nem szüntették. Igy a volt gyarmatokon, nemzetközileg konvertálható iskolarendszer működött továbbra is. A franciaországi egyetemeken ingyenes az oktatás, ezen afrikai országok diákjai számára is. Kétségtelen, hogy ezek már teljesen frankofil érzelműek lesznek és megszokják a magas kulturális környezetet, és értik maguk körül a világot. A soknyelvű afrikai államokban óriási jelentősége van egy világnyelv tudásának, ezért ezek az országok nem is akarnak mind a mai napig szabadulni a francia nyelvtől. (ugyanaz a helyzet mint a volt angol gyarmatokon)
A gyarmati valuta, az FCFA kötelező használata[]
Az Afrikai valutaközösségi frank köszönhetően Franciaország könnyedén megcsapolhatja az afrikai országok kasszáit. Már az Európai Unió is elítélte ezt a rendszert, de a franciák nem hajlandóak megszabadulni gyarmati rendszerüktől, mely 500 milliárd dollárral gazdagítja a kincstárukat.
Az éves egyenleg megküldése Franciaországnak[]
Az afrikai országok a jelentés elküldése nélkül nem juthatnak hozzá a pénzükhöz.
Katonai szövetségesek korlátozása[]
Az afrikai országok közül kevés rendelkezik regionális katonai szövetségessel, egyedül a volt gyarmatosítójukkal működnek együtt. Ex-gyarmatai számára Franciaország meg is tiltja, hogy mással lépjenek szövetségre.
A határokat a másik nagy gyarmatosítóval a britekkel megegyezéses alapon határozták meg, ezért etnikumok kerültek szétszakításra. Az állandó etnikai feszültségek miatt a háború veszélye ezekben az országokban folyamatos. Saját hadseregeik az etnikai különbségek miatt nem hatékonyak,következésképpen szükséges az állandó francia katonai jelenlét. De el is várják tőlük, mert a regionális országok egymásban nem, de a közös gyarmatosítóban megbíznak. Szövetséget azért nem köthetnek, mert Franciaország ezen országokkal fennálló védelmi szerződései miatt nem akar szövevényes afrikai ügyekbe bonyolódni.
Kötelező Franciaországgal szövetkezni háború vagy válság idején[]
A második világháború során kb. egymillió afrikai katona harcolt a nácizmus és a fasizmus ellen, úgy, hogy sokszor nem kérték a beleegyezésüket sem. Franciaország tudja, hogy az afrikai katonai erők igen hasznosak lehetnek, hiszen a franciák 1940-ben mindössze 6 hétig tudták magukat tartani a németekkel szemben.
Források[]
- Eredeti cikk: Mawuna KOUTONIN: 14 African Countries Forced by France to Pay Colonial Tax For the Benefits of Slavery and Colonization - 2014
- Magyar fordítás Jászberényi Sándor: A gyarmatoktól a Charlie Hebdo-i terrorig - 2015
Kapcsolódó anyagok[]
- Ma is vannak francia gyarmatok (Hangoló 2018. 08. 23.) - Beszélgetés Petrin László jogásszal
- A francia gyarmatbirodalom és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének bemutatása, térképi ábrázolása - Király Dénes szakdolgozata, 2012