Fogamzásgátlás

A családtervezés 1968 óta alapvető emberi jog, aminek érvényesítéséhez elengedhetetlen a modern fogamzásgátlási módszerekhez való széleskörű hozzáférés. A szegény nőknek azonban jellemzően nincs pénze fogamzásgátlóra. De még ha van is, előfordul, hogy a több tíz kilométerre fekvő legközelebbi kórházba érve derül ki, hogy elfogyott a készlet. Az iskolázatlan nők számára viszont általában csak az anyaszerep marad, és ha nem tud, vagy nem akar teherbe esni, akkor kiközösítik (így elveszítené lehetőségét a túlélésre). Sajnos az is gyakori, hogy a feleségnek egyszerűen nincs beleszólási joga, azaz a saját testéről is férje rendelkezik. Sőt, még az is előfordul, hogy a 14-16 éves lányok nem is tudják, hogy a gyermek a nemi aktus következménye (és sok helyütt még ennél is fiatalabb korban adják őket férjhez).

Így fordulhat elő, hogy az emberiség létszáma annak ellenőre nő, hogy igazából senki sem akarja. A világnépesség növekedésével nem tervezni kell, hanem megállítani. Méghozzá minél hamarabb, különben sorra fognak összeomlani az országok, beleértve a népvándorlás miatt túlterhelt fejlett országokat. Szerencsére vannak olyan szervezetek, amik igyekeznek megállítani a nem kívánt népességnövekedést, mint pl. a BOCS Alapítvány.

Ha netán valaki azt hinné, hogy van bármi foganatja annak a hozzáállásnak, hogy „kivárjuk, amíg mindenki kiemelkedik a nyomorból”, akkor sajnos tévedünk. A szegénység és a túlnépesedés ugyanis egy ördögi kör. Más szóval, a baleset-teherbeesések megelőzése nélkül esély sincs arra, hogy felszámoljuk a világon a szegénységet. És még ha ez sikerült is, csak akkor fog végleg eltűnni a szegénység, ha újraszervezzük a helyi kisközösségeket. Kognitív korlátaink miatt ugyanis csak így szűnhet meg az apátia egyes embertársaink irányába (az őskorban sem volt szegénység, mert akkor kisközösségekben éltünk, és a közösség nem hagyta tagjait nélkülözni, mert kis embercsoportokban megfelelően működik a szolidaritás).

A fogamzásgátlás lehetőségeinek biztosítása olcsó, egyszerű, és minden ember közös érdeke. Az, hogy mégsem biztosítjuk minden lány és nő számára, óriási terhet ró a családokra, közösségekre és társadalmakra. A nem kívánt terhességek és születések ugyanis komoly egészségügyi kiadásokat, mentális betegségeket, függőséget, bűnözést, magas élelmiszerárakat és éhezést, ökológiai túlterhelést és ennek révén erdőirtást, talajpusztulást, elsivatagosodást, társadalmi destabilizációt és háborúkat okoz, valamint súlyosbítja a klímaváltozást. Mindezek miatt minden, a fogamzásgátlás lehetőségeinek biztosítására költött dollár 6-7 dollár megtakarítást jelent az államkasszának, valamint további, pénzben nehezen mérhető előnyöket (pl. bűnözés és függőségek visszaszorulása, stb.).[1][2]

A WHO a fogamzásgátlásról[]

„A családtervezés terjedésének elősegítése – valamint a preferált fogamzásgátlási módszerek elérhetőségének biztosítása a nők és párok számára – elengedhetetlen a nők jóllétének és autonómiájának biztosítása érdekében, miközben hozzájárul a közösségek egészségéhez és fejlődéséhez. Az, hogy lehetővé tesszük a nők számára, hogy eldönthessék, akarnak-e, és ha igen, hány gyermeket akarnak és mikor, hozzájárul a globális egészségügyi célok eléréséhez. Ezen kívül segít kitörni a szegénységből, valamint egy erősebb, sikeresebb, és fenntarthatóbb útra tereli a családokat, közösségeket, és országokat.”[3]

A fogamzásgátlási lehetőségek hiánya nem csak az eszközök hiányát jelenti, hanem azt is, hogy a nőknek nincs hozzá joguk, tudásuk, vagy a társadalmi-gazdasági rendszer nem teszi elérhetővé vagy megfizethetővé számukra. Az is sokat segít, ha felvilágosítjuk a kamaszkorú lányokat, mert még hazánkban is előfordul, hogy 14-16 éves lányok nem tudják, mitől lesz a baba. Emiatt életük kisiklik, és ahelyett, hogy tanulnának, egzisztenciát teremtenének, és megélhetnék fiatalságukat, idejekorán belekényszerülnek az anyaszerepbe, és ezzel a szegénység ördögi köre újrakezdődik, sőt, többnyire tovább súlyosbodik.