Az ökofalu egy olyan alternatív életmód-kísérlet, ami viszonylag keveseket vonz, és még kevesebb azoknak a száma, akik a szándékon túl meg is tudják valósítani. Ha ehhez a magyarországi ökofalvakban lakók számát is megnézzük (legfeljebb 500 fő), bátran elmondhatjuk, hogy valójában egy marginális jelenségről van szó.
Mégis érdemes vele foglalkozni: egyfelől mert az ökofalusi értékrend vizsgálata – tehát, hogy mi ellenében és mi mellett jön létre – jelen társadalmunk problémáinak diagnózisa lehet; másfelől rendkívül érdekes társadalmi kísérletnek tartom, ami a társadalomtudományok számára (is) izgalmas kutatási terepet kínál, és önmagán is túlmutató kérdéseket vet fel. Az ökofalusiakat – akiknek jó része középosztálybeli értelmiségi – általában erős reflexivitás jellemzi: reflektálás a világ dolgaira, véleménynyilvánítás az aktuális társadalmi kérdésekről (fogyasztói társadalomról, globalizációról, centralizációról, környezeti−gazdasági−etikai krízisről, elidegenedésről). A világról való gondolkodásuk társadalomkritika is egyben, amelynek alapja – a mérlegelő-értékelő értelmiségi gondolkodás mellett – a sajátos szemszög, egyfajta alternatív látásmód, amely a többségitől eltérő értelmezését adja a világnak. Ez a látásmód és attitűd azonban nem kizárólag az övék, az ökofalvaktól látszólag radikálisan eltérő világokban is találkozhatunk vele. Ez pedig az ökofalusi diskurzust egy szélesebb kontextusba helyezi, ami a kutatás aktualitását és relevanciáját erősíti.
Források, kapcsolódó oldalak[]
- Kisdi Barbara: Az ökotudatos életmód metamorfózisai Megjelent: replika - 108–109 (2018/3–4. szám): 335–345335
- Research.net könyvajánló