FANDOM


Ortmann-né Ajkai Adrienne könyvismertetése
Elliott, Jennifer: An Introduction to Sustainable Development. The Developing World
Bevezetés a fenntartható fejlődésbe. A fejlődő világ
London ; New York, NY : Routledge, 1994. - xii, 121 p.
ISBN 0-415-06954-8
Leltári szám: 330 E 40
Forrás: http://www.kia.hu/konyvtar/szemle/72.htm

KIKNEK SZÓLSzerkesztés

Elsősorban egyetemi, illetve posztgraduális kurzusok - földrajz, szociológia, környezettudomány, humánökológia - hallgatóinak, illetve oktatóinak. Megértése különösebb előképzettséget nem igényel, de tankönyvstílusú.

TARTALOMSzerkesztés

A fenntartható fejlődés - az a fejlődés, mely a jelen igényeit úgy elégíti ki, hogy közben nem veszélyezteti jövőbeli igények kielégítését (a Brundtland-bizottság definíciója) - napjaink egyik világméretű kulcsproblémája, melynek megoldása csak számos különböző szakterület - közgazdaságtan, ökológia, demográfia, politika - együttműködésével képzelhető el. Szükség van tehát olyan szakemberekre, akik mindezen területeken - legalább a megértés szintjéig - otthonosak. Jelen könyv rövid bevezetést nyújt a témába. A "tankönyvstílus" előnye a sok ábra és táblázat, illetve az egyes fejezetek végén a következtetések levonása, és a legfontosabb tudnivalók összegzése.

Számos esettanulmányt közöl, melyek szélesebb kör érdeklődésére is számot tarthatnak.

FEJEZETEKSzerkesztés

1. Mi a fenntartható fejlődés?
2. A fenntartható fejlődés kihívásai
3. A fenntartható fejlődést szolgáló akciók
4. Fenntartható vidéki élet
5. Fenntartható városi élet
6. Fenntartható fejlődés a harmadik világban

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS Nincs

RészletSzerkesztés

"H" ESETTANULMÁNY - Adósságelengedés a természet érdekébenSzerkesztés

A fejlődő országok adósságaival való üzletelés nem újdonság a másodlagos piacon. Naponta több millió dollárnyi adósság cserél gazdát: a hitelezők "diszkontáron" kínálják kintlevőségeiket erre specializálódott "adóssággyűjtőknek". A hitelező így visszakapja pénze egy részét, a vevő pedig abban reménykedik, hogy valamilyen módon közel a teljes összeghez hozzájuthat, így haszonra tesz szert. Az újdonság az, hogy a nagy brókerek mellett 1987 óta NGO-k is átvesznek kisebb összegű adósságokat a fejlődő országoktól - igen sajátos indíttatásból. Az önkéntes adományokból összegyűjtött néhány millió dollárjával az NGO megszabadítja adósságterhének egy részétől az illető országot - annak fejében, hogy az elkötelezi magát valamilyen, saját területén folyó környezetvédelmi, természetvédelmi program mellett. Az adós ország számára további előny, hogy e program költségeit kemény valuta helyett saját pénznemében is fedezheti.

Az első "Természetet az adósságért" üzlet 1987-ben született, mikor a Conservation International nevű szervezet 100 000 US dollárral kiváltotta Bolívia egy 650 000 dolláros tartozását; cserébe - helyi pénzben - 250 000 dollárnyi hozzájárulást kért a Beri Bioszféra Rezervátum számára. Bár az ily módon rendezhető tartozás összege viszonylag kevés, az ötlet egyre szélesebb körben elfogadottá válik, ahogy egyre több szervezet kapcsolódik be az üzletbe, és egyre több ilyen program valósul meg. Ma már nemcsak a civil szervezetek kezdeményeznek ilyen üzleteket: 1991-ben az Inter-American Development Bank is kifejezte abbeli szándékát, hogy szívesen bocsátkozna hasonló alkuba Mexikóval.

A "Természetet az adósságért" akciók sikerének legalább két kulcsa van. A természetvédelem eredményei hosszú távon észlelhetők. Rendkívül valószínűtlen, hogy a civil szervezetek, bankok vagy kormányok olyan összegekkel tudnának vagy akarnának támogatni programokat, mely meghaladja az illető terület rövidtávú kihasználásából eredő hasznot. A Beri Bioszféra Rezervátum erdőinek kitermelése lényegesen nagyobb jövedelmet jelent, mint az elengedett adósság összege. Morális kérdést vet fel tehát a hosszú távú természetvédelmi érdek és a rövidtávú szükségletek ütközése. A "Természetet az adósságért" akciónak előnyöket kell biztosítania a helyi lakosság számára; egyértelműen látniuk kell saját érdekeik érvényesülését. Másodszor fennáll az a veszély, hogy ily módon a fejlődő ország erőforrás-felhasználási prioritásairól kívülállók döntenek - nem véletlen, hogy az adós országok a neokolonializmus új formájától tartanak. Bizonyítékunk van azonban arra, hogy egyre inkább elfogadják ezt az adósság-elengedési formát. Brazília pl. korábban az efféle ajánlatokat környezetvédelmi és belügyeibe való idegen beavatkozásnak tekintette; egy elnökváltás azonban 1991-ben 100 millió dollárnyi adósság-elengedést eredményezett ezen a módon.

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.