FANDOM


Forrás: Bicsák Tamás E-demokrácia tanulmánya: Az online kommunikáció bevonása a települési döntéshozatalba (BME Diplomamunka, 2018)

Izland a világ egyik leggazdagabb és legprosperálóbb országaként volt számontartva, mielőtt 2008. október 9-én csődbe ment az ország három legnagyobb bankja. Az izlandi korona (ISK) árfolyama rögtön esni kezdett, a szigetország pedig 1976 óta az első nyugati országgá vált, aki az IMF-hez fordult segítségért, valamint skandináv országtól példátlan módon az elvándorlás jelei mutatkoztak [Berg (2012)]. Mindezek hatására – mondhatni a nemzetközi trendekkel összhangban –, október 11- én már tüntetések robbantak ki, amelyek – igaz nem mindig, de jobbára – békés mederben maradtak, és elvezettek a kormány lemondásához, majd az új választások kiírása után a szociáldemokrata-zöld koalíciós kormány felállásához 2009 tavaszán.

Ezek az események a nemzetközi szakirodalomban "Konyhai forradalom" - „Kitchenware revolution”-ként terjedtek el [Fillmore-Patrick (2013)].

Az izlandi alkotmányozás Szerkesztés

A kitchenware revolution szerteágazó és mélyreható változásokat indukált az izlandi társadalomban, kommunikáció és a jelen dolgozat döntéshozatal szempontjából kapcsolata terén azonban tett az online erőfeszítéseik figyelemreméltóak. Izlandnak „örökölt” alkotmánya van, 1944-ben, a Dániától való 46függetlenedés után a dán alkotmány izlandira történő tükörfordítása, illetve a szövegben az „uralkodó” szó következetes „elnök” szóra cserélése nyomán vált független köztársasággá a sziget. Ebből kifolyólag a lakosság körében mindig is magas volt az alkotmány elutasítottsága, a magukénak sosem érezték azt, azonban a dán – és így az izlandi – alkotmány nagyon nehezen módosítható. Ennek a nehéz, de támogatott projektnek vágott neki az új kormány, amikor felkarolta a Thjodfundur néven 2009. november 14-én alapított értelmiségi mozgalmat, amelynek deklarált célja volt egy új, valóban izlandi alkotmány megírása. Az alkotmányozás folyamatába a teljes lakosságnak beleszólást engedett, nem csak az izlandi választópolgárok, de akár a 18 év alattiak vagy az országban élő külföldiek is elmondhatták véleményüket, javaslatukat [Fillmore-Patrick (2013)].

Beszédes, hogy hagyományos, postai úton mintegy háromszáz, elektronikusan ellenben 3600 javaslat érkezett az alkotmányozás során, ezek többsége is Facebook- komment formájában, de volt olyan is, aki egyenesen YouTube-videó formájában mondta el az új alkotmányhoz fűződő gondolatait [Ferenczi (2009)]. Mint említésre került, a dán és az izlandi alkotmányok kifejezetten nehezen módosíthatók – többek közt, miután a parlament megszavazta a módosítást, a parlamentnek fel kell oszlatnia magát, majd új választásokat kiírni, ezt követően pedig az új parlamentnek újra megszavaznia azt –, így végezetül az alkotmányozás technikai okokon megbukott, azonban sosem látott lelkesedéssel alkotmányoztak az ország lakói.

2012. november 24-én alakult meg Izlandon a Kalózpárt (Píratar), amely azóta minden parlamenti választáson bejutott a törvényhozásba, sőt, 2016-ban a Kalózpárt vezetőjét, Birgitta Jónsdottír-t fel is kérték kormányalakításra, igaz, csupán harmadikként, mint a harmadik legnagyobb párt fejét, kormányképes koalíciót pedig ő sem tudott kötni, ezzel tovább mélyítve a válságot. A Kalózpárt legfontosabb programpontja a direkt demokrácia és az e-demokrácia fejlesztése és kiterjesztése volt, beleértve az alkotmányozási folyamat folytatását is, amely azt mutatja, hogy az izlandi társadalom nagyon is nyitott erre a radikálisan új hatalomfelfogásra. Emellett szigorúbb adatvédelmi irányelveket, a bitcoinnal való fizetés államilag elismertté tételét ígérte, illetve politikai menedékjogot Edward Snowdennek, amik szintúgy szokatlanul csengenek egy nyugatorientált, NATO alapító skandináv szigetország esetében [Az izlandi Kalózpárt...] [Csalódást okoztak az izlandi...] [Izlandon a Kalózpárt vezetőjét...]. Bár a kezdeti lendület kissé megtört, a direkt deliberatív e-demokrácia szempontjából továbbra is óriási siker önmagában, hogy a kérdés tíz évig folyamatosan napirenden maradt és kifejezetten meghatározó szereplője a szigetország politikai életének.

A reykjavíki önkormányzat és az e-demokrácia Szerkesztés

Mindebben annak is hatalmas szerepe lehet, hogy Izlandon egyszer már bizonyítottak a direkt demokrácia és az e-demokrácia hívei. A válság okozta gyengülés éveiben, 2010-ben választották meg Jón Gnarr-t az izlandi főváros, Reykjavík polgármesterének. Maga Jón Gnarr Jón Gunnar Kristinsson néven született, és anyja gyermekkori becézéséből képezve jogilag is megváltoztatta a nevét Jón Gnarr-ra. Jón Gnarr sosem foglalkozott politikával 2010 előtt, dolgozott egy Volvo gyárban betanított munkásként, később taxisofőrként kereste a kenyerét, majd alternatív rockzenével próbálkozott, mielőtt humoristaként viszonylag sikeres karriert futott be a szigetországban. Ebben a minőségében alapította 2009-ben a Legjobb Pártot (Besti flokkurinn), amely kevesebb mint egy évvel az alapítása után már hat helyet kapott a 15 fős reykjavíki önkormányzatban, Jón Gnarr-t pedig a város polgármesterévé választották. A Legjobb Párt deklaráltan viccpártként alakult, ironikus-szatirikus hangvételű kampányt végzett, többek közt ingyen uszodai törülközőket, jegesmedvéket és Disneylandet ígért a városban. Maga Jón Gnarr a polgármesteri székért azzal kampányolt, hogy nem ért a városvezetéshez. Mindennek ellenére – vagy éppen ezért – Jón Gnarr-t a szavazatok 34,7%-ával polgármesterré választották. Saját bevallása szerint először önmaga is nagyon megijedt, nem hitte, hogy valóban győzhet, és természetesen el is bizonytalanodott, hogy képes lesz-e megbirkózni a váratlanul a nyakába szakadt feladattal. Végül azonban 2014-es leköszönésekor 37%-on állt a népszerűsége, azaz magasabban, mint amekkora aránnyal megválasztották. Egy ciklust töltött ki, majd nem indult újra, magánéleti okok miatt [Icelandic comedian to become...] [A politikusok halottak].

Jelen dolgozat témájához azon népszerű intézkedése kapcsolódik szorosan, amelyet még utódai sem változtattak meg, sokkal inkább fejlesztettek és gondoztak. Kissé az alkotmányozáshoz hasonlatosan itt is az történt, hogy egy már meglévő projekt mögé állt be az újdonsült politikai hatalom. 2008-ban az Izlandi Állampolgárok Alapítványa kifejlesztett egy Your Priorities nevű szoftver-keretrendszert, amellyel különböző, közvetlen e-demokráciát támogató oldalak, platformok vagy felületek alakíthatóak ki. A Your Priorities-t szerte a világon használják azóta, először azonban természetesen Izlandon helyezték üzembe, egy Jobb Reykjavík (izlandiul: Betri Reykjavík) nevű 48oldal alapszik ezen a műszaki megoldáson. 2010-ben, egy héttel a választások előtt, már a város lakosságának 56%-a használta a platformot. Tulajdonképp afféle átpolitizált városi közösségi oldalként működött, ahol a városlakók jelezhették, hogy milyen problémákat látnak a településükön, és javaslatokat tehettek arra, hogy ezt hogyan tennék rendbe maguktól, esetleg ötleteket kérhettek más érintettektől. Informálisan már ekkor is nagy befolyása volt a Betri Reykjavík oldalnak, az igazi áttörést azonban Jón Gnarr megválasztása hozta el, aki 2011-ben a város hivatalos kommunikációs csatornái közé emelte a honlapot.

2011 óta több, mint 70 ezren felhasználói a platformnak a város 120 ezer fős összlakosságából. Ebből a 70 ezerből 12 ezer fő aktív felhasználó, akik 2016 decemberig 3300 javaslatot tettek, amelyet követően 5500 érv és ellenérv hangzott el [Williams (2016)]. Átlagosan havi 10-15 témát vitat meg a város közgyűlése, ezek azok a „top” témák, amelyek a honlapon már jelentős népszerűséget értek el – a kérdés ennél közelebbről nem szabályozott.

2011-től máig (2018. ősz) nagyságrendileg ezer innen induló kezdeményezést hagyott jóvá a városi közgyűlés a Betri Reykjavík nyomán. (Egy javaslat természetesen több, egymással rokon és kapcsolódó kezdeményezést is tartalmazhat, innen a számbeli eltérés.) Ezen belül indult a Jó Szomszédság (Betri Hverfi) program 2012-ben, amely később az Én Szomszédságom nevet kapta (Hverfi mitt). Ennek során a lakosság kifejezetten a szűk lakókörnyezetében található, kevesebb erőforrással is megoldható problémákra kereshet megoldást, például melyik játszóterekre férne már rá felújítás [Citizen’s Foundation: Better Reykjavik]. Jelenleg a Betri Reykjavík oldalon és a Hverfi mitt programon keresztül már a város költségvetésének egy viszonylag komoly szeletét, 2018-ban például 2,2 millió USD-nak megfelelő izlandi korona sorsát adják közvetlenül a városiak kezébe.

Az év talán legnépszerűbb projektje két hideg vizes medence létesítése volt az Ábæjarlaug és a Breiðholtslaug uszodákban, de neveztek már el ilyen módon utcát Reykjavíkban a Star Wars szereplő Darth Vader-ről, továbbá alakítottak már át bezárt erőművet ifjúsági központtá [Jacobs (2017)]. Maga Jón Gnarr leköszönő polgármesterként a korábban autók dominálta bevásárlóutca, a Laugavegur sétálóutcává alakítását nevezte személyes kedvenc eredményének [A politikusok halottak] [Bjarnason (2017)] [Kyzer (2018)] [Better Reykjavik]. A városi költségvetésben növekvő szeletet kapó lakossági kezdeményezések, a felhasználók növekvő száma, az ezer megvalósult projekt és a platform iránti töretlen lelkesedés 49(részelemeit bevezették Észtországban és Ausztráliában is kísérleteznek vele), egy egyértelműen pozitív példaként állítja elénk Reykjavíkot a közvetlen e-demokrácia témakörében. Álljon itt annak az embernek a rövid víziója, aki talán a legtöbbet tette ezért a változásért: „Azt gondolom, hogy az országok is el fognak tűnni, még a nagyhatalmak is, mint Oroszország, Kína, az EU és az USA. Szerintem húsz éven belül a világ teljesen meg fog változni. Paradigmaváltás előtt állunk, a nemzeti kormányoktól a városi, vagy megyei szintre fog kerülni a hatalom túlsúlya. Apró jeleit látjuk ennek már most is, a városok szerepe egyre nagyobb.” Jón Gnarr, 2014

Akarva-akaratlanul is, a humorista-polgármester lényegében definiálta a szubszidiaritás elvét és az állam relativizálódásának prognózisát jóslatában.

Az izlandi példa mérlege Szerkesztés

Végezetül fel kell tenni a kérdést, vajon miért ért el két ekkora sikert Izlandon az internet és a politika fúziója? Egyszerű és kényelmes megoldás azt mondani, hogy a közel 100%-ban internet, 2/3 részt Facebook használó lakosság otthonosabban mozgott a virtuális térben, azonban erre rácáfolni látszik az Arab Tavasz, ahol minimális mennyiségű felhasználó is elégnek bizonyult. Könnyen lehet, hogy az igazság a kettő metszetében van. 2011-ben Egyiptom lakossága 80,2 millió fő volt [Egypt Population], Izlandé 2008-ban 313 ezer fő [Iceland in Figures]. Ugyanakkor egyrészt Izlandon közel sem történtek olyan súlyos jogsértések, mint az arab államokban, másrészt a nagyobb lakosságszám miatt utóbbiakban kisebb részarány is könnyen jelenthetett kritikus tömeget.

Izland esetében inkább együttműködés látható a politika részéről, ahol a lakosság és a vezetők között az internet közvetítő csatornaként és csillapítóként funkcionált, megelőzve az erőszakosabb eseményeket – amelyek jó eséllyel szintén az interneten szerveződtek volna. Ez az eset is arra mutat rá, hogy milyen hihetetlen energiák és lehetőségek rejlenek az e-demokráciának nevezett közvetlen internetes hatalomgyakorlásban, illetve hogy a nép képes a saját érdekének megfelelő döntéseket hozni, ahogy ezt Reykjavík példája is mutatja. Izland 2008-tól 2014-ig tartó története lehet az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a közvetlen demokráciát, mint hatalomgyakorlási formát kell és érdemes is kutatni, napirenden tartani, a róla való véleményünket pedig valós alternatívához való megalapozott 50hozzáállásként és nem holmi homályos elméleti fejtegetésként előadni. Egyúttal a megosztások, lájkok és kommentek formájában érkezett alkotmánymódosítási javaslatok tömkelege mutatja annak is az erejét, hogy a közösségi oldalak, mint egyszerű és tömeges kommunikációs platformok, egyszóval a web2.0 egyedülálló katalizátora lehet az e-demokráciának.

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.