Alternatív Gazdaság lexikon
Register
Advertisement

A természetes gazdasági rend 1916-os könyv összefoglalója, az úgynevezett Szabad gazdaság részletezése

Könyvajánló[]

Meglehetősen szokatlan feladatra vállalkozott a Kétezeregy Kiadó  Silvio Gesell magyarul mindeddig meg nem jelent művének kiadásával, hiszen a könyv 1916-ban, 88 éve jelent meg először. Annak idején Gesell alternatív gazdasági modellje nagy visszhangra talált, majd a gazdasági és politikai erők váltakozásától függően hol megpróbálták elfelejteni, hol elkezdték újragondolni elméletét.

A harmincas években a geselli szabad gazdaság hívei vállalkoztak arra, hogy kísérleteket folytatnak kamatmentes pénzzel elgondolásaik helyességének bizonyítására. Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban fáradoztak szabadpénz bevezetésén, hogy a munkanélküliséget megszüntessék. A legsikeresebbnek az osztrák Wörgl kísérlete bizonyult. Abban az időben, amikor Európa sok országában tetemes munkanélküliséggel kellett harcolni, Wörglben egy év alatt a munkanélküliség 25%-kal csökkent. Amikor azután Ausztriában több, mint száz község kezdett érdeklődni a modell iránt, az Osztrák Nemzeti Bank veszélyeztetve látta monopóliumát. Közbenjárt és betiltatta ezeknek a helyi pénzeknek a további használatát.

Ugyanez lett a sorsuk a hasonló kísérleteknek Svájcban és Franciaországban is. Irving Fisher az Egyesült Államok egyik legismertebb közgazdásza és pénzteoretikusa volt. Fisher magát „Gesell kereskedő szerény tanítványának“ nevezte, és támogatta a kamatmentes pénzzel folytatott kísérleteket az USA-ban. „A szabadpénz – mondta egyszer Fisher – a legjobb szabályozója lehetne a pénz forgási sebességének, amely a legzavaróbb tényezője az árszínvonal stabilizálásának. Helyes alkalmazása esetén néhány hét alatt kisegítene bennünket a válságból.“ A harmincas években az USA-ban több mint száz község, köztük több nagyváros, tervezte olyan pénz bevezetését, amely a Wörgl-beli munkabizonylatoknak megfelelően funkcionált volna. „A pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle, egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, így minden civilizáció alapja; másrészt felhalmozható dolog, s e minőségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet. Egy zsák alma, ha nem veszik meg, előbb-utóbb elrohad, a pénz azonban, amelyért megvennék, megőrzi eredeti értékét akkor is, ha tulajdonosánál marad. Mivel a pénz értékálló és mindenre használható joker, kamatot lehet kérni érte. Tulajdonosa úgy szedhet kamatot, hogy a kisujját sem kell megmozdítania.

József-fillér[]

A József-fillér híres példája bemutatja, hogy a kamat mindig csak középtávon, és sohasem hosszabb távon biztosítja a pénzforgást. Ha Jézus Krisztus születésekor József betett volna egy fillért a bankba 5% kamatra, akkor 1990-ben, a német újraegyesítés évében – az akkor érvényes aranyár mellett – 134 milliárd darab, a Föld tömegének megfelelő aranygolyót vásárolhatott volna. Ez azt mutatja, hogy a tartós kamatszedés matematikai-logikai lehetetlenség, ezért ez a pénzforgást mindig csak középtávon biztosíthatja. Minden ár kamatot tartalmaz, amelyet a termelő és a szolgáltató fizet a banknak azért, hogy gépekhez és épületekhez jusson. A szemétdíjnak például körülbelül 12%-a, a vízdíjnak 38%-a, a lakbérnek pedig 77%-a kamat. Minden ár, mellyel életünkben találkozunk, átlagosan 30-50% kamatot vagy tőkeköltséget tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy ha kamat helyett forgalmi illetéket vezetnénk be, legtöbbünknek megduplázódna a jövedelme, vagy ugyanazon életszínvonalért arányosan kevesebbet kellene dolgoznunk.”

Forrás[]

Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend, Kétezeregy Kiadó ISBN 963-86243-8-8, 380 oldal, 3900 Ft Forrás: Margrit Kennedy

Teljes könyvszkennelt változata: Scribd - támogasd a kiadó házaspárt: http://www.ketezeregy.hu/

További írások a témában[]

Advertisement