A társadalmi élet természetjogi alaptételei

A TÁRSADALMI ÉLET TERMÉSZETJOGI ALAPTÉTELEI

A természetjog könyvtárnyi irodalmából - saját megfogalmazásban - kiemeljük az alábbi tételeket, amelyeket a fenntartható és emberhez méltó társadalmi élet meghatározó irányelveinek tekintünk:

1. Az élethez való jog. A természetjog-alapú társadalmi rendnek (ezt természetes társadalmi rendnek nevezzük) minden ember számára biztosítania kell az élet elemi feltételeit (az élelmet, a lakhatást, az egészségügyi ellátást), mégpedig - ameddig a természeti feltételek engedik -, minden más feltétel nélkül.
2. A természet-adta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlansága (tulajdonfelettisége). Az élet természet-adta elemi feltételeit (a földet, a levegőt, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem alkotásait - amelyek lényegében többezer éves közös szellemi fejlődés gyümölcsei - az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke adományként kapta. Ezek nem kerülhetnek magántulajdonba. A természetes társadalmi rendnek biztosítania kell, hogy a természet adta életfeltételekhez és a kultúrateremtette szellemi termékekhez minden ember, a jelenlegi és minden jövendő nemzedék minden tagja hozzájuthasson.
3. A teljesítményelv. A természetes társadalmi rendben a munkaképes emberek csak a társadalom számára hasznos teljesítményük jogán és mértékében igényelhetnek részt a társadalmi össztermékből; más szavakkal: a koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva rászorulókon kívül senki nem jogosult a társadalom számára hasznos teljesítmény nélkül részesülni a társadalmi össztermékből.
4. Az esélyegyenlőség elve. Minden munkaképes ember - a jog és a fizetőképesség szempontjából - egyenlő eséllyel kell hogy hozzájuthasson a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges természeti-gazdasági-kulturális erőforrásokhoz.
5. A kötelesség és szabadság elve. Minden felnőtt, épelméjű ember alapvető kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljön az élethez való jog, a természet adta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlanságának elve, a teljesítményelv, és az esélyegyenlőség elve ;

továbbá minden ember tiszteletben kell hogy tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a társadalom részéről csak az alapvető kötelességek korlátozhatnak, és kell is, hogy ezek a kötelességek korlátozzák a szabadságot.

(A 2., 3., és 4. tételt szokták együttesen a szociális igazságosság követelményének tekinteni.)

Ezek a tételek - mint a természetjog tételei általában - erkölcsi-világnézeti, és egyben axióma vagy posztulátum jellegűek, azaz olyan állítások ill. követelmények, amelyeknek sem igaz, sem hamis volta a logika szabályai szerint nem bizonyítható (iskolázott logikájú képviselőik nem is vállalkoznak a bizonyításukra). Alkalmasak azonban azoknak a kiválogatódására, akiknek erkölcsi felfogását, világszemléletét ezek a tételek határozzák meg

Annak tehát nincs értelme, hogy ezekről az alaptételekről vita induljon. (Az alaptételek megfogalmazását illetően persze helye lehet vitának.) Régi tapasztalat, hogy az erkölcs, a világnézet alapkérdéseiről senkit nem lehet meggyőzni. Ezekre az alapkérdésekre vonatkozó ilyen vagy olyan válaszok valamilyen módon beleíródnak az emberek tudatába, és belső törvényként meghatározzák, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy az adott személynek mi a dolga a világban. (Voltaképpen ez a természetjog forrása.) Ez nem jelenti azt, hogy valakinek ilyen beállítódása nem változhat meg, de ilyen változást nem érvelés, vitában való meggyőzés, hanem csak élmény - egy "damaszkuszi út" - idézhet elő.

A társadalmi élet természetjogi alaptételeinek érvényesítését sokféleképpen el lehet gondolni, és arról nagyon is helye lehet vitának, hogy melyek azok a megoldások (módszerek, intézmények), amelyek ezt az adott történelmi helyen és korban a legjobban szolgálják. Az ilyen viták azonban nyilvánvalóan csak akkor ésszerűek, ha kiindulópontjuk a fent megfogalmazott alapelvek elfogadása.

Tulajdonképpen ezeket az alaptételeket fejezi ki az emberiség ősi bölcsessége az ilyen hagyományos megfogalmazásokban: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat", vagy "Azt tedd másnak, amit kívánsz, hogy mások tegyenek neked." És ez a lényege a francia felvilágosodás korszaka (az 1700-as évek) hármas jelszavának is: "Szabadság, egyenlőség, testvériség".

Kapcsolódó szócikkek

• Emberi értékek
• Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata hivatalosan

Forrás

• Fennmaradás Társadalmi Ismerettár - gyűjtemény
• Eredeti link: http://fennmaradas.uw.hu/fa_05.html