A szabadpénz gyakorlati megvalósítása szerkesztése

'''A szabadpénz gyakorlati megvalósítása'''
:''(Részlet Silvio Gesell: [[A természetes gazdasági rend]] című könyvéből)''

== A gyakorlati megvalósítása lépései ==
1. A szabadpénzt 1-5-10-50-100-1000 márkás címletekben bocsátják ki. Ezeken a fix címleteken kívül aprópénz-cédulákat is adnak ki a 253. oldalon látható minta szerint, amelyek a bélyegívekhez hasonlóan vannak kialakítva, és arra szolgálnak,hogy a szükséges mezők letépésével az 1 márkáig terjedő összegeket kifizessék;ezek tehát a korábbi 1-2-5-10 és 50 pfenniges aprópénzt helyettesítik. (Ezek az aprópénz-szelvények egyidejűleg arra szolgálnak, hogy a fix címletek fizetőerejét az esedékes heti mezők felülragasztásával folyamatosan megtartsák [lásd a 2.pontot].) A nyilvános pénztárakhoz befolyó aprópénz-szelvényeket többé nem hozzák forgalomba, hanem mindig új cédulákkal pótolják.

2. A szabadpénz hetente elveszíti vásárlóereje egy ezrelékét (0,1 %), mégpedig tulajdonosa költségére. Az említett aprópénz szelvényeinek felragasztásával a tulajdonosnak a címlet fizetőerejét mindig ki kell egészítenie. így például a 253.oldalon látható példán a 100 márkás bankjegy ilyen szelvények felragasztásával augusztus 10-ig van kiegészítve. Aki ezt a bankjegyet kapja, természetesen elakarja kerülni ezt a veszteséget, igyekszik a pénzt, amilyen gyorsan csak lehet, továbbadni, mert ha kényelmességből magánál tartja, mondjuk szeptember 10-ig, akkor már 5x10=50 pfenniget rá kell fizetnie úgy, hogy az aprópénzből 5x10 pfenniget leszakít és felragasztja a százmárkás bankjegyre. így a pénzforgás nyomás alatt van, amely odahat, hogy mindenki mindig azonnal készpénzzel fizet, törleszti adósságát és az esetleg még azután megmaradó pénztöbbletet ugyanazzal a sietséggel a takarékpénztárba viszi, amely a maga részéről ismét azon kell hogy legyen, hogy a takarékbetétekre vevőt találjon, ha szükséges, akár a kamatláb leszállításával.

3. Az év végén minden bankjegyet újjal cserélnek ki.

4. A szabadpénz célja. Mindenekelőtt a pénz túlzott hatalmát kell megtörnie. Ez a túlzott hatalom maradéktalanul arra vezethető vissza, hogy a hagyományos pénz az áruval szemben az elpusztíthatatlanság előnyét élvezi. Míg a mi munkatermékeink jelentős tárolási és fenntartási költségeket okoznak, amelyek fokozatos tönkremenetelüket csak lassítani tudják, de megakadályozni nem, addig a pénztulajdonos a pénzanyag (nemesfém) tulajdonságánál fogva mentes minden ilyen veszteségtől. A pénztulajdonosnak (kapitalistának) ezért a kereskedelemben mindig van ideje; ő várhat, míg az árutulajdonosnak mindig sietnie kell. Ha tehát meghiúsulnak az árról folytatott tárgyalások, az ebből eredő kár mindig egyoldalúan az árutulajdonost sújtja, végső soron tehát a munkást. Ezt a körülményt használja ki a kapitalista arra, hogy nyomást gyakoroljon az árutulajdonosra (a munkásra), tehát arra ösztönözze, hogy munkatermékét (munkaerejét) áron alul adja el.

5. Ezt a papírpénzt a Pénzhivatal nem váltja be. Miért is tenné? Pénzre mindig szükség van, ezért beváltási kötelezettséget nem terveztek be. A Pénzhivatal mégis arra van kötelezve, hogy a pénzkibocsátást olyan módon igazítsa hozzá a piaci viszonyokhoz, hogy az áruk árai átlagosan változatlanok maradjanak. A Pénzhivatal tehát több pénzt hoz forgalomba, ha az áruk árai lefelé hajlanak, és pénzt von be, ha az áruk árai fölfelé törekednek, mivel az árak kizárólag a felkínált pénz mennyiségétől függnek. Arról azonban, hogy a Pénzhivatal által forgalomba hozott pénzt rögtön felajánlják áruként, a szabadpénz természete gondoskodik. A Pénzhivatal tehát nem fog aludni, mint eddig, és nem fogja fatalista módon, lustán az ország pénzének megóvását az arany rejtélyes,úgynevezett belső értékétől várni, a csalók, szerencselovagok és uzsorások előnyére, hanem céltudatosan, kemény kézzel beavatkozik, és a tisztességes kereskedelmet minden veszélytől megvédi.

6. A külkereskedelem nagy jelentőségére való tekintettel, a fix átváltási kurzusok érdekében, államközi megegyezésekre kellene törekedni. Amíg ez nem jön létre, addig választani kell aközött, hogy a pénzgazdálkodás a belföldi árak vagy pedig az átváltási árfolyamok változatlanságát tegye-e meg a pénzkibocsátás mércéjévé

7. A fémpénz átváltásának erre a szabadpénzre teljesen önkéntesnek kell maradnia. Aki tehát nem tud az aranytól elszakadni, megtarthatja, az arany azonban, éppúgy, mint az az ezüsttel történt, elveszíti a szabad érmeverési jogot, és az érmék elvesztik törvényes fizetési eszköz jellegüket. Az átváltási határidő lejárta után az érméket minden állami pénztár és bíróság visszautasítja.

8. A külföldre irányuló és a külföldről érkező fizetésekhez - mint eddig - a váltót használnák, amelyet a bankok és a kereskedők, a külföldre szállított és külföldről behozott áruk ellenértékeként kínálnának fel. Kisebb összegek kifizetését a megszokott módon, postai úton teljesítik.

9. Aki hazai terméket exportálás céljára akar megszerezni és ehhez csak arannyal rendelkezik, tehát nem tudott behozatali váltót szerezni, attól a Pénzhivatal megvásárolja az aranyat. Fordítva, akinek külföldi áru behozatalához aranyra van szüksége, és nem tud kiviteli váltót szerezni, annak a Pénzhivatal eladja a szükséges aranyat. Ennek az aranynak az ára attól függ majd,ahogyan a 6. pontban nyitva hagyott kérdést megválaszolják.

10. Az évi 5,2%-os árfolyamveszteség révén a forgalomban lévő pénzmennyiség évente 2-300 millióval csökkenhet- Hogy ebből ne álljon elő pénzhiány, a Pénzhivatalnak ezeket a milliókat mindig - évente előállítandó - új pénzzel kell pótolnia. Ez tehát a Hivatal számára rendszeres bevételt jelent.

11. A pénzgazdálkodás eme bevételénél a pénzreform nem kívánt mellék-hatásáról van szó, amelynek azonban teljesen alárendelt jelentősége van. Ennek az összegnek a felhasználásáról külön törvényi előírásokat kell hozni.

== A szabadpénz hatásai ==

===A kereskedelemre===
*A pénzforgás feltartóztathatatlansága, és ezáltal állandóan növekvő készpénzfizetés.
*Korlátlan áru értékesítés.
*A kereskedelmi és gazdasági fennakadások felszámolása.
*Azon okok kikapcsolása, amelyek ár- és árfolyamesésekhez (válsághoz)szoktak vezetni.
*A piaci helyzet ingadozásainak (konjunktúrák) megszüntetése, amelyek eddig általában az üzletmenet váltakozó fellendüléséhez és hanyatlásához {hausse és baisse periódusokhoz) vezettek, s amelyek összekapcsolódtak az áruk és a pénzárváltozásaival.
*A tőzsdei tevékenység és a spekuláció kikapcsolása.
*A kereskedelem általános leegyszerűsítése és olcsóbbá tétele.
*A legtöbb nyílt árusítású üzlet nélkülözhetősége, és ennek megfelelően a kereskedelemben dolgozók növekvő átáramlása az árutermelésbe.
*Az eddigi magas kereskedelmi költségek csökkenése 30-40%-ról mintegy10-15%-ra.
*A céltalanná váló védővámok megszűnése, és áttérés a szabad-kereskedelemre.
*A háborúk gazdasági okainak megszűnése.
*Világkereskedelmi valutaegyezmény létrejötte, amely minden nép számára előnyös.

===A tőkére, a munkára és a bérre===
*A pénz elveszti kamathozó tulajdonságát, és lesüllyed az áru és a munkaszintjére.
Mindenfajta elért pénztöbblet feltartóztathatatlan átváltozása termelési eszközzé, lakássá stb., tekintet nélkül a jövedelmezőségre (értéktöbblet,rentabilitás).
*A munkanélküliség azonnali, tartós megszűnése, a munkásfelesleg teljes felszámolása.
*A tőkekamat (értéktöbblet) fokozatos csökkenése, amely a szabadpénznek a világforgalomba való bevezetése után fokozatosan teljesen eltűnik.
*A bérek fokozatos emelkedése az értéktöbblet teljes megszűnéséig. Amennyiben azonban az értéktöbblet földjáradékból származik, ezt a földtulajdon jogára vonatkozó nagy reformunk (a „szabadföld") ragadja meg.
*A takarékoskodás könnyebb lesz: 
:(a) mivel az eddig a tőke számára lerótt kamatterhek elesnek; 
:(b) mivel az árutermelés és -csere (kereskedelem) most zavartalan, azaz nem törik meg gazdasági fennakadások; 
:(c) mivel a munkatermékek 30-40%-át kitevő kereskedelmi költségek harmadrészükre mérséklődnek.

== Kapcsolódó írások ==
* [[Wörgli kísérlet (1932)]]
* [[A Wörgli csoda]]
* [[Közösségi pénz]] (Elmélet)
[[Kategória:Elmélet]]
[[Kategória:Fizetőeszközök]]