A boldogság közgazdaságtana

A boldogság közgazdaságtana egy emberközpontú gazdasági irányzat, melynek célja hogy az emberek dinamikus kiteljesedés során lelki békében szemlélhessék a világot. A hasonló Slow_mozgalom szerint lényeges hogy minőségi idővel töltsük ki életünket.

Mitől teljes egy élet?

Bevezető

Egyre több alternatív irányzat, elmélet, szervezet, hálózat jelenik meg a közgazdaságtan, gazdaság területén, amelyek eltérnek a főáram azon alaptételétől, amely szerint a gazdasági tevékenység legfőbb, végső célja a profit minél nagyobb arányú felhalmozása, a részvényesek rövid távú érdekeinek a kielégítése lenne. Ezeknek a különféle alternatív irányzatoknak a java az emberre, a környezetre, az etikára helyezi a hangsúlyt a gazdaság témájában, s újra felfedezi, hogy az emberi boldogság fogalma összeköthető a gazdasággal, akár a gazdasági tevékenység céljaként is megjelenhet.

A boldogság, mint téma, egyre divatosabbá, kutatottabbá válik, és fókuszpontba kerül mind a közélet, közbeszéd, mind a tudományos élet, főleg a pszichológia, szociológia, közgazdaság-tudomány, szervezetszociológia területén, kirajzolódnak az irányvonalak, ki, kik, milyen elméletek hogyan definiálják, értelmezik:

• Pozitív pszichológia, flow
• Thomas Gordon: Hitvallásom az emberi kapcsolatokról
• Társadalmi fejlettség mutatói Ha már mérjük magunkat

Mit jelent a boldogság közgazdaságtana?

Luigino Bruni, a római Lumsa Egyetem és a Lopiánói Sophia Egyetem professzora számos könyvet, cikket publikált ezzel a címmel, ezek megtestesítik az előbb említett erényetikai megközelítést. A 15–18. századi itáliai polgári humanizmus idején életre kelt egy sajátos közgazdasági irányzat, Antonio Genovesi, Cesare Beccaria, Vico, Palmieri, Carlo Cattaneo és számos más korabeli olasz közgazdász munkásságában, az úgynevezett civil gazdaság, „Civil Economy”, amely kimondja, hogy a gazdaság alanya, aktora az erényes, kapcsolataiban élő ember, s a gazdaság arra hivatott, hogy az emberek boldogságának szolgálatában álljon, vagyis a legfőbb gazdasági cél az emberek boldogsága, a köz-jóllét (public happiness). A boldogság közgazdaságtana tehát azt a szolgáló gazdaságot írja le, ahol az alap és központ az ember, annak kiteljesedése, mondhatjuk ezt közjónak is, s amelyet más, alternatív közgazdasági irányzatok „emberközpontú gazdaságnak” neveznek.

A boldogság központú irányzatok, írások

• Takács Dávid A „boldogság közgazdaságtana” című doktori értekezésének tézisei 2009
• Lokalizáció: a globális kiáltvány
• Önként vállalt egyszerűség - minimalizmus
• Slow mozgalom - lassú életstílus
• Ernst F. Schumacher: A kicsi szép – Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról
• Bruni – Zamagni: Civil gazdaság, hatékonyság, méltányosság, köz-jóllét

Sajátosságai

Mi a lényegi különbség, az alapvető gondolkodásmód-váltás, amit magában foglal?

Már az ókorban megmutatkozott a boldogságnak kétféle megragadása. Epikurosz a hedonizmus atyja lett, Arisztotelész az erényetikáé, az eudaimonia boldogságfelfogásával. Míg Epikurosz szerint a boldogság egy örömteli, kellemes állapot elérése, és az ebben való lét, ami cél (Vö. well-ness jelenség), addig Arisztotelész számára a boldogság (eudaimonia) egy dinamikus kiteljesedés, tökéletesedés egy végső cél felé, az értékek hierarchiájának mentén (legalsó szint: materiális javak, legfelső szint: erkölcsi, intellektuális javak, végső cél: az igazság szemlélése). Az eudaimoniához tartoznak még az emberi kapcsolatok, a közjóért való munkálkodás, a lelki élet.

A kereszténység ehhez még hozzáteszi, hogy az öröm, a kellemes nem célok, ahogy Arisztotelésznél sem, hanem kísérik a többi érték megvalósulását (Aquinói Szent Tamás). Itt a végső cél az Istennel való kapcsolat, a Visio Beatifica, Isten boldog színe látása.

Közgazdasági téren is alapvető különbség adódik a kétféle boldogságfelfogásból: a hedonista, szubjektív önérdekét követő emberek piaca a nyer–veszít struktúra, a profit célként való felfogása, a másik ember eszközként való kezelése, s a gazdasági életben csak a „hardware”-elemeknek van helyük: csere, szerződés, hatékonyság, termelékenység, értéksemlegesség. Az „erényetikai emberek” piaca a nyer–nyer szituáció, a profit náluk eszköz valamilyen értékelvű cél megvalósításához, a másik ember méltóságát tisztelik, egyenlőként kezelik, én–te kapcsolatában állnak, a hardware gazdasági elemeken kívül helye van a gazdasági életben az értékeknek is, mint kölcsönösség, bizalom, együttműködés, nagylelkűség, ingyenesség stb. A gazdasági cél a közjó, vagy a köz-jóllét (boldogság)

Elfogadottsága

Mennyire elfogadott ez a megközelítés ma a közgazdászok körében?

Egyre többen nyitnak ezekre az elvekre, Kerekes Sándor szerint ez az emberközpontú gazdasági felfogás lehet a következő mainstream. Csupán a kimondottan a Katolikus Egyház társadalmi tanítására alapozott közgazdaságtannal foglalkozó intézetek, egyetemek száma több mint 40-50 világszerte, s ennél jóval nagyobb a nem kimondottan keresztény elméleti intézmények, központok, gyakorlati szervezetek, hálózatok sokasága, amelyek az emberközpontúságot, etikus gazdálkodást vallják, nem beszélve az ebben a szellemben alkotó közgazdászokról, elméleti szakemberekről (Vö. a Nobel-díjas indiai Amartia Sen, a pakisztáni Junus, Scitovsky Tibor, Polányi Károly, Herman Daly amerikai közgazdászok stb.)

A szemlélet összhangban van a következő gazdasági mutatókkal:

• Boldog Bolygó Index (HPI)
• Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH)

Források

• piacesprofit.hu „A legfőbb gazdasági cél az emberek boldogsága” 2014
• http://www.keteg.hu