A magyar fordítás (Virág Barnabás MNB Pénzügyi Stabilitási Tanács): Repedések a falon - úton a közgazdaságtan megújulása felé? [1] cikkéből származik - 2018
Nagykapu
Háttér[]
"Az 2017 decemberében egy szimbolikus, ám a magyar szaksajtóban kevés figyelmet kapó esemény történt Nagy-Britannia London School of Economics (LSE) egyetemén. A reformáció 500. évfordulóján, hasonlóan ahogyan anno Luther Márton függesztette ki téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára, ezúttal a közgazdaságtan aktuális állapotával elégedetlen fiatal közgazdászok és kutatók egy csoportja "szegezett ki" 33 tézist a LSE ajtajára.
Megítélésük szerint a közgazdaságtan lehetőségeihez képest sokkal kevesebbet tesz azért, hogy tudományosan megalapozott információkkal segítse világunkat jobbá tenni. Épp ezért céljuk a közgazdaságtan megreformálásának elindítása. 2017. december 12-én közreadott kezdeményezésükhöz egy héttel később 69 professzor csatlakozott."
Bevezető[]
A VILÁGNAK SZEGÉNYSÉGGEL, EGYENLŐTLENSÉGEKKEL, ÖKOLÓGIAI VÁLSÁGGAL ÉS PÉNZÜGYI INSTABILITÁSSAL KELL SZEMBENÉZNIE.
Aggodalommal tölt el minket, hogy a közgazdaságtan a lehetőségeihez képest sokkal kevesebbet tesz azért, hogy olyan tudományosan megalapozott információkkal szolgáljon, amelyek elősegíthetnék ezen problémák megoldását. Ennek három oka van:
- Először, a közgazdaságtanon belül nemkívánatos intellektuális monopólium alakult ki. Az oktatást, kutatást, a szakpolitika-alkotók részére nyújtott tanácsadást és a nyilvános vitákat a neoklasszikus szemléletmód uralja. Számos más megközelítés, amelyek értékes információkkal szolgálhatnának, marginalizálódtak és a közgazdaságtani gondolkodásból kiszorultak. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik teória jobb, mint a másik, hanem annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a tudományos előrehaladást csak viták útján lehetséges. A közgazdaságtudományon belül ez a vita elhalt.
- Másodszor, bár a neoklasszikus közgazdaságtan történelmi eredményeket ért el és még mindig hasznos, széles tere és lehetősége van a javításnak, a vitának és a más tudományágak és szemléletmódok eredményeiből való tanulásnak.
- Harmadszor, úgy tűnik, hogy a közgazdaságtan általánosan elfogadott irányzata képtelenné vált az önkorrekcióra, és inkább hitként mint tudományként fejlődik. Amikor az elméletek és a gyakorlati bizonyítékok konfliktusba kerültek egymással, az elméleteket tartották meg túlságosan is gyakran, míg a gyakorlati bizonyítékokat elvetették.
E Téziseket a közgazdaságtan általánosan elfogadott irányzatának nemkívánatos intellektuális monopóliumával szembeni kihívásként vetjük fel. Ezek példák - az általánosan elfogadott elméletek hibáira, az alternatív megközelítések által adandó tudományos eredményekre, és mindazon módszerekre, amelyekkel egy plurálisabb megközelítés segíteni tudja a közgazdaság-tudományt abban, hogy hatékonyabbá és demokratikusabbá váljon. Jelen dokumentumunkkal kijelentjük, hogy lehetséges jobb közgazdaságtant megteremteni és egyúttal felhívás vitára is.
A GAZDASÁG CÉLJA[]
1. A gazdaság céljáról a társadalomnak kell döntenie. Semmilyen gazdasági célkitűzés nem választható el a politikától. A siker mutatói politikai döntéseket képviselnek.
2. A gazdagság és a jövedelem elosztása a gazdasági valóság alapkérdése és annak kell lennie a gazdasági elméletekben is.
3. A közgazdaságtan nem mentes az értékektől és a közgazdászoknak világosan ki kell fejteniük, milyen értékítéleteket hoznak. Ez különösen vonatkozik azokra az értékítéletekre, amelyek nem érzékelhetők a járatlanok számára.
4. A szakpolitika nem "kiegyenlíti" a gazdasági színteret, hanem valamely irányba billenti. Konkrétabban meg kell vitatnunk, hogy milyen gazdaságot akarunk és azt hogyan kívánjuk elérni.
A TERMÉSZETES VILÁG[]
5. A gazdaság természete, hogy a természet és azon társadalmak egyik alágazata, amelyekben kialakul. Nem létezik önálló entitásként. Ezért működésében a társadalmi intézmények és az ökológiai rendszerek központi és nem külső tényezőként jelennek meg.
6. A gazdaság nem tud fennmaradni vagy virágozni a természetes világból érkező inputok, vagy azon számos, az életet támogató rendszer nélkül, amelyeket a természeti világ nyújt. Léte függ az energia és anyagok folyamatos átáramlásától, és kényes egyensúlyon alapuló bioszféra keretén belül működik. Olyan közgazdasági elmélet, amely a természetes világot modellje külső tényezőjeként kezeli, nem tudja teljes mértékben megérteni, hogy a természetes világ degradálódása hogyan károsíthatja saját kilátásait is.
7. A közgazdaságtannak fel kell ismernie, hogy a nem megújuló energiák és erőforrások nem állnak végtelen mennyiségben rendelkezésre, és e készletek felhasználása a bennük rejlő energiához való hozzáférés céljából megváltoztatja a bolygó globális energia-egyensúlyát és olyan következményekhez vezet, mint az éghajlati felmelegedés.
8. A gazdaság és az ökológia közötti visszacsatolást nem lehet figyelmen kívül hagyni. A tény, hogy idáig figyelmen kívül hagyták ezeket, ahhoz vezetett, hogy a globális gazdaság már jóval a neki otthont adó ökológia élhető határértékeit túllépve működik, mégis működéséhez további növekedésre van szüksége. A közgazdaságtannak azonban bolygónk objektív ökológiai korlátaiba kell ágyazódnia.
INTÉZMÉNYEK ÉS PIACOK[]
9. Valamennyi piacot törvények, szokások és egy adott kultúra hoz létre és alakít, és hatással van rájuk, amit a kormányok cselekszenek, vagy nem tesznek meg.
10. A piacok a köz- és magántulajdonban lévő, különböző típusú szervezetek (valamint az önkéntes szektor és a civil társadalom szervezetei) közötti interakciók eredményeként jönnek létre. További tanulmányokra van szükség azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen hogyan szerveződnek e szervezetek és hogyan működnek, illetve működhetnének a közöttük létrejövő kölcsönös kapcsolatok.
11. A piacok komplexebbek és kevésbé kiszámíthatók is annál, mint ami a kínálat és a kereslet egyszerű összefüggéseiből következne. A közgazdaságtannak szüksége van arra, hogy alaposabban megértse a piacok viselkedésének módját és sokat tanulhatna a komplex rendszerekkel foglalkozó tudományokból, mint amelyet a fizika, a biológia és a számítástechnika alkalmaz.
12. Az intézmények formálják a piacokat és befolyásolják valamennyi gazdasági szereplő viselkedését. A közgazdaságtannak ezért az intézményeket modelljének központi részeként kell tekintenie.
13. Minthogy a különböző gazdaságok különböző intézményekkel rendelkeznek, előfordulhat, hogy az egyik gazdaságban jól bevált szakpolitika rosszul működik egy másik gazdaságban. Számos egyéb ok mellett többek között ezért valószínűtlen, hogy segítene, ha kizárólag elvont közgazdasági elméleten alapuló gazdaságpolitikák egyetemesen alkalmazható készletére tennénk javaslatot.
MUNKAERŐ ÉS TŐKE[]
14. A béreket, profitokat és az eszközök megtérülését be lehet mutatni úgy, hogy alakulásuk a tényezők széles körétől - nem csupán a termeléshez való relatív hozzájárulásuktól - függ, beleértve a dolgozók, a cégek, és az eszközök tulajdonosainak relatív erejét is. A közgazdaságtannak mélyrehatóbban meg kell értenie ezeket a tényezőket ahhoz, hogy azon döntésekhez több információt szolgáltasson, amelyek érintik a különböző társadalmi csoportok jövedelemből való részesedésének mértékét.
A gazdaság egy tervezhető rendszer.
A DÖNTÉSHOZATAL TERMÉSZETE[]
15. A tévedések, az előítéletek, a mintázatok felismerése, a társadalmi érintkezések és a kontextusok mind fontos hatást gyakorolnak a viselkedésre, a gazdasági elmélet mégsem ismeri el ezeket. A mainstream közgazdaságtannak ezért az emberi viselkedés szélesebb körű megértésére van szüksége, és ebben tanulhat a szociológiától, a pszichológiától, a filozófiától és más elméleti iskoláktól.
16. Az emberek nem tökéletesek, ezért nem is lehetséges a "tökéletesen racionális" döntéshozatal. Minden olyan gazdasági döntés, amely valamilyen módon a jövőre irányul, magában foglal bizonyos fokú, nem számszerűsíthető bizonytalanságot, ezért mérlegelést igényel. A főáramú közgazdaságtani elméletnek és gyakorlatnak fel kell ismernie a bizonytalanság szerepét.
EGYENLŐTLENSÉG[]
17. Egy piacgazdaságban az azonos képességekkel, preferenciákkal és adottságokkal rendelkező személyek általában nem azonos vagyoni szintet érnek el, ami a véletlenből eredő eltéréseknek köszönhető. A szerencsében, illetve a körülményekben megmutatkozó ezen apró különbségek hatásai rendkívül eltérő eredményekhez vezethetnek hasonló emberek esetében is.
18. A piacok gyakran az egyenlőtlenségeket növelő tendenciákat mutatnak. Ugyanakkor az egyenlőtlen társadalmak számos szociális jóléti mutatószámban rosszabbul teljesítenek. A főáramú közgazdaságtannak van még mit tanulnia arról, hogy ez hogyan és miért következik be, és hogy miképpen lehetne ezt elkerülni.
19. Az a feltételezés, miszerint egy ország gazdagabbá válásával az egyenlőtlenségnek előbb elkerülhetetlenül növekednie kell, mielőtt mérséklődne, hamisnak bizonyult. A GDP-növekedés és az egyenlőtlenség bármilyen kombinációja elképzelhető.
GDP-NÖVEKEDÉS, INNOVÁCIÓ ÉS ADÓSSÁG[]
20. A növekedés legalább annyira politikai, mint gazdasági elhatározás kérdése. Amennyiben úgy döntünk, hogy a "növekedésre" törekszünk, akkor számos kérdést - minek a növekedése, miért, kinek, mennyi ideig, és mennyi az elegendő növekedés? - kell explicit vagy implicit módon megválaszolnunk.
21. Az innováció nem valami, a gazdaságon kívülálló dolog, hanem a gazdasági tevékenység elválaszthatatlan része. Jobban megértenénk a GDP-növekedést, ha az innovációra úgy tekintenénk, mint ami a folyamatosan változó, egyensúlyhiányos ökoszisztémán belül következik be, amelyet a piacok szerkezete és a piacokon belül megtalálható valamennyi szereplő közötti interakciók formálnak.
22. Az innovációnak mind üteme, mind pedig iránya van. Az innováció "irányáról" szóló diskurzushoz meg kell értenünk a szakpolitikai döntéshozatal "célját".
23. A magánadósság szintén alapvetően befolyásolja a gazdasági növekedés ütemét, a gazdaságelmélet mégsem foglalkozik vele. Az adósságteremtés hitelből finanszírozott keresletet teremt, és mind az áru-, mind pedig az eszközpiacra hatással van. A pénzügy és a közgazdaságtan egymástól nem elválaszthatóak.
PÉNZ, BANKOK ÉS VÁLSÁGOK[]
Globális melegedés.
24. A gazdaságban forgalomban lévő új pénz nagy részét kereskedelmi bankok teremtik, minden alkalommal, amikor új kölcsönt nyújtanak.
25. A pénzteremtés módja hatással van a javak társadalmon belüli elosztására. Következésképpen a pénzteremtés módját nem pusztán technikai, hanem politikai kérdésként kellene kezelni.
26. Mivel a bankok pénzt és adósságot teremtenek, a gazdaság fontos szereplőinek számítanak, ezért a makrogazdasági modellekben is meg kellene jelenniük. A bankokat nem tartalmazó gazdasági modellek nem lesznek képesek megjósolni a bankválságokat.
27. A közgazdaságnak azt kellene jobban megértenie, hogy miképpen jön létre az instabilitás és jönnek létre a válságok a piacokon belül, ahelyett, hogy a piacokat kívülről befolyásoló "sokkhatásokként" kezelné azokat. 28. A financializációnak két dimenziója van: a rövid távú és spekulatív pénzügy és a financializálódott reálgazdaság. Ezt a két problémát együtt kell tanulmányozni.
A KÖZGAZDASÁGTAN OKTATÁSA[]
29. A jó gazdasági oktatásnak az elméleti megközelítések sokaságát kell a diákok számára felkínálnia. Ebbe nemcsak a gazdasági gondolkodás története és filozófiája tartozik, hanem a jelenlegi megközelítések széles köre is, például az intézményi, az osztrák, a marxi, a posztkeynesi, feminista, ökológiai és a komplexitás irányzatai is. 30. A közgazdaságtan maga nem lehet egy monopólium. Az interdiszciplináris kurzusok alapvető fontosságúak a pénzügyi válságok, a szegénység és az éghajlatváltozás gazdasági valóságainak megértéséhez. A politikát, a szociológiát, a pszichológiát és a környezeti tudományokat be kell építeni a tantervbe, anélkül, hogy a létező gazdaságelmélethez képest alsóbbrendű kiegészítésekként tekintenénk rájuk.
31. A közgazdaságtant nem szabad a modellek és az egyének érték-semleges tanulmányozásaként oktatni. A közgazdászoknak jártasnak kell lenniük az etikában és politikában, valamint képesnek kell lenniük arra, hogy értelmes kapcsolatot alakítsanak ki a nyilvánossággal.
32. A statisztikára és a kvantitatív modellekre való túlzott összpontosítás elvakíthatja a közgazdászokat más gondolkodásmódok iránt. A diákokat támogatni kell más módszertani megközelítések, például a kvalitatív kutatás, az interjúkészítés, a terepmunka és az elméleti érvelés felfedezésében.
33. A közgazdaságtannak mindenekelőtt a kritikus gondolkodás bátorításáért kell többet tennie, és nem elégedhet meg egyszerűen az elméletek memorizálásának és a modellek alkalmazásának jutalmazásával. A diákokat ösztönözni kell, hogy hasonlítsák össze, állítsák szembe egymással és kombinálják a különböző elméleteket, és kritikusan alkalmazzák azokat a való világ mélyreható esettanulmányaira."
Közzétéve a reformáció 500. évfordulóján, és "kiszögezve" a London School of Economics kapujára december 12-én, kedden.